There's only One Tree Hill...

Eredetileg ezt a bejegyzést még nyáron terveztem hozni, az unaloműzős bejegyzés folytatásaként, de ez végül elmaradt. Tekintsük mégis annak a folytatásának, és a közeljövőben hozok majd egy rövidke bejegyzést egy követező sorozatról - ennek kiléte egyelőre legyen titok. De akkor lássunk is neki, a kis sorozatunk második része nem annyira csak nyári, mert azt hiszem a maga 187 epizódjával a sorozatunk egy kicsit több időt igényel. Ugyanakkor bárkinek meleg szívvel tudom ajánlani nyárra is, mert tökéletes társaság egy pohár jeges limonádéhoz, vagy egy doboz fagyihoz. És iskola mellé, is remek kikapcsolódás. Fáradt suli utáni estéken remek társ tud lenni. 

A mai sorozatunk nem más, mint a borzasztó, és tragikus módon Tuti gimi címre fordított One Tree Hill. A magyar cím már csak azért is vicces, mert a sorozat 9 évadából csupán az első 4 játszódik a gimiben, a többinek még csak köze sincsen hozzá. Ha már így rögvest a címénél fogtam meg a történetet, akkor kezdjünk is ezzel. A magyar cím nem csak azért pontatlan, mert a sorozat nagy része nem erről szól, hanem azért is - és főleg ezért -, mert elveszi azt a mélyebb jelentést, amit az eredeti, angol cím magában hordoz. Azt, ami tulajdonképpen az egész sorozatnak a mondandója, amit a 9 teljes évad alatt sugároz - mehetsz bárhova, megélheted az álmaid, de csak egy Tree Hill van a világon, és ez a hely az otthonod. És ez szerintem egyrészről egy rendkívül szép gondolat, másrészről pedig magasan túlmegy azon, hogy szinte mindenki, aki csak hallomásból ismeri a szériát, egy vállvonás mellett legyint egyet, hogy "Ugyan, ez is csak egy a sok tinidráma közül!". Nem, nem az. 

Nyári unaloműző #01

Sziasztok!

Tomboló a hőség, a legtöbb embernek ahhoz sincsen kedve, hogy a hűvös szobából akárcsak a kapuig kimenjen, a rekkenő melegbe? Vagy épp esős napok sora, amikor a nyirkos időben semmi kültéri programot nem lehet szervezni? Mivel sokunknak sajnos nem adatott meg az, hogy a lábukat egy kellemes, homokos partszakaszon áztassuk az Adriába, gondoltam nyújtok egy kis segítséget. Végtére is, valamit csinálni kell, hiszen mégsem ülhet az ember csak úgy, magában, semmit sem csinálva. Nos, ezzel a – reményeim szerint – rendszeresen felkerülő kis bejegyzés-sorozattal a nyári meleg, vagy az esőfelhők figyelmen kívül hagyására alkalmas elfoglaltságokat ajánlok majd nektek. Olyanokat, amiket nyugodtan lehet egy üveg behűtött ásványvíz és egy ventilátor kedves társaságában, a hűvös szoba mélyén űzni.

A mai unaloműzőhöz sem kell más, mint élő internetkapcsolat, egy laptop/telefon/számítógép/tablet, és áram. Köztudottan nagy sorozatjunkie hírében állok, és etéren elég vegyes az ízlésem. Sok féle fajta és minőségű, hosszúságú és műfajú sorozatot megnézek, van hogy megszeretem, van hogy elkaszálom. A mai napon ezen sorozatok egyikéből kaphattok egy kis ízelítőt. A „cikksorozat” indítását egy rövid, tíz részes amerikai sorozattal terveztem, ami rendkívül mély nyomot hagyott bennem. Remélem, a bejegyzés elolvasása után egy pillanatig sem hezitáltok majd, hogy belekezdjetek abba a csodába, amit nekem másfél nap alatt sikerült kivégeznem. Hölgyeim és uraim, íme a The Royals!