The Resident - négy rész után

Bár jelentősnek mondható kihagyás volt az oldalon – khm –, de most visszatértem, mert ugyebár az új évvel kezdett a leginkább várós induló sorozatom, a The Resident. Izgatottan, és kicsit félve vártam a pilotot, mert csalódtam már óriásit kórházsorozatban, amit annak ellenére nem tudtam végignézni (két résznél tovább nézni), hogy Daniel Gillies játszott benne… Szóval jó, jó, örültem Matt Czuchrynek, de azért nyilván nem ezmentén akartam dönteni. És nem is volt rá szükség.

It's not easy. If it were, everyone would be a doctor because it's the best job in the world, despite everything, because of everything.

Ezt a bejegyzést már úgy írom – egy-két előre jelzett spoilertől eltekintve spoilermentesen –, hogy az eddig elérhető négy részt (most már amúgy hat, de ezt a bejegyzést négy alapján írtam) végignéztem, és azért ez már elég alap arra, hogy megfogalmazódjon bennem egy vélemény a sorozatról, illetve döntsek, hogy maradok-e vagy kaszálok. Egyértelműen a maradás mellett döntöttem, mert sokkal kevesebb benne a dráma, mint vártam, és sokkal több az orvoslás, ugyanakkor sokkal inkább van személyes háttere a betegeknek is, mint teszem azt az ER-ban, szóval annak örülök, hogy ebben kicsit a House-ra hajaz.

Profit before patients. The new healthcare mantra.

De mire számíthat az, aki belefog a sorozatba? Nos, leginkább az amerikai egészségügy gátlástalan savazására – ami még gátlástalanabb lenne, ha marad kábelen, ahova eredetileg szánták (és egész biztos vagyok benne, hogy akkor Conrad is sokkal-sokkal szürkébb lenne, de erről majd később). Négy rész alatt nyomatékosan rávilágítanak, hogy azért mindent a pénz mozgat, hogy a sztársebész igazából magasabb komplikációs rátával dolgozik, mint bárki más, hogy mit tesz a protekció egy szervátültetésnél, és hogy miért fontos a kórháznak, hogy felkódolják a számlázást. Elég erős kritika éri tehát az egészségügyet, és minden pillanatát imádom. Apró spoiler. Hátborzongató a rész, amikor a kórház igazgatója videochaten licitáltatja a többi kórházat, hogy vegyék át a betegét, mert ott olcsóbban tudnák kezelni. Spoiler vége. Ez tehát a történeti oldala, de mi van a szereplőkkel?

Nos, az a helyzet, hogy bár mivel egy epizód általában egy shiftet követ le, viszonylag keveset tudunk a szereplők munkán kívüli életéről, viszont a személyiségük és az értékrendjük remekül átjön a munka alatt tanúsított viselkedésükből. Dr. Conrad Hawkins valóban olyan agilis és szabályokat feszegető, amilyennek megismertük, de tulajdonképpen „csak” egy rezidens, akinek a betegei mindennél többek. Ami tök jó, és tényleg nagyon kedvelem a karakterét, de én legalább akkora renitens és szabályokat tényleg – akár következményekkel – áthágó dokit akartam, mint House. (Bár egyébként talán a sorozat mentségére szólhat, hogy míg House úgy szeghette meg a szabályokat, hogy tényleg nagyon elismert diagnoszta volt, Conrad tényleg csak rezidens, és azért innen nézve, tekintettel erre, azért rendesen szegi a szabályokat). Nagyon szeretem egyébként Czuchry játékát, a mimikáját, a sejtelmes kis mosolyát, és magát Conrad karakterét is.

Aztán vegyük Dr. Devon Pravest, az első éves rezidenst, aki az újoncok lelkesedésével vetette volna magát bele az orvosi életbe, és gyakorlatilag fél nap alatt szembesült vele, hogy ez nagyon nem az, amire ő számított, ennek ellenére nagyon hamar belerázódott, és én nagyon csíptem a kis párbeszédeiket Conraddal. Akit még mindenképp fontosnak tartok, hogy megemlítsek, az Dr. Mina Okafor karaktere, aki agilis fiatal sebész rezidens, olyan szöveggel, hogy lehidalok tőle, és egyébként egy ritkán látottan kompetens női szereplő – és végre végre kórházas sorozatban szakítottak a sztereotípiával, hogy sebész csak pasi, és lehetőleg fiatal, jó kiállású pasi lehet. És ott van Nic, akit rögtön az első részben belebegtettek, mint Conrad love-interestje, és sokáig azt hittem, hogy ki is merül ennyiben a karaktere, de szerencsére a negyedik részre azért már kezd körvonalazódni neki is egy külön történetszála. (többé-kevésbé egyébként majdnem mindenkit tudok egy ER-os szereplőhöz hasonlítani, és ez olyan király, mert felébreszti a gyerekkoromat).

Nic: I have your heart.
Conrad: Always.
Nic: Your patient's heart.

És van még két, a történet szempontjából lényeges karakter, az ügyeletes sztársebész, Dr. Bell, akit a kórház berkein belül csak Hands of Death and Destructionnak hívnak, ami azért elég erős, és elég beszédes név egy főorvosnak. De Bellnek remeg a keze, és ez rányomja a bélyeget – vagy épp a szikét – a műtéteire, és akkor jöhetnek a kifogások. Bell arroganciája olykor letaglóz, és néha a rosszullét kerülget, és pont ezért jön be nagyon mégis. Mert tenyérbemászó, fölényeskedő, aki magának írja a pozitív kritikákat online, tipikusan olyan karakter, akit imádok utálni. A másik úgymond „öreg róka” karakter Dr. Lane Hunter, onkológus, magánklinikával, látszólag kedves és segítőkész orvos ugyanakkor egyre biztosabb, hogy vaj van a füle mögött.

Én borzasztóan kíváncsi vagyok, mit tartogat majd a folytatás, bár kissé elszomorít, hogy most nagyjából háromhetente lesz majd új rész, de sok kérdést felvet, például hogy Devon barátnője miért annyira fontos, hogy négy rész alatt háromszor került szóba, és kétszer meg is jelent, hogy mi lesz Jude-dal, hogy Lily túléli-e, hogy mi van Conrad és Nic múltjában, hogy mi zajlik Lane klinikájának zárt ajtajai mögött, kiderül-e, hogy Bell azért nem bukott még óriásit, mert Mina műt helyette… Légyszi, légyszi hadd ne kelljen csalódnom!

Értékelés: 8/10

Ti nézitek a The Residentet? Esetleg most kaptatok hozzá kedvet? Ha követitek a sorozatot, mi a véleményetek róla? Írjátok meg a válaszotokat odalenn, kommentben!

The Gifted - pilotkritika

Szóval, ahogy az elmondtam a várós sorozataim posztjában is, ha egy sorozat bárhogy köthető az X-menekhez, akkor azt én mindenképp követem – vagy legalábbis igyekszek követni, számon tartom a létezését, így tehát amint rajtolt a The Gifted, bele is néztem, és azt kell mondjam, határozottan tetszett, amit láttam.

Tehát a sztori alapvetően két szálon fut, de több ponton is összeérnek a szálak. Van egyszer egy titokban működő mutáns-szerveződés, ami ellentétben az X-menekkel vagy a Testvériséggel nem valami ellen, vagy valamiért veszi fel a harcot, hanem sokkal inkább azért jöttek létre, hogy a fennálló helyzet komolyságát mérsékeljék, és az igazságtalanul elítélt, vagy a „törvény által” indokolatlanul üldözött mutánsokat segítsék, menekítsék. És ez szerintem egy állati király dolog, és külön jóvá tette a szememben, hogy alapvetően nem a már jól ismert, már-már mainstream karaktereket követjük, hanem gyakorlatilag a „hétköznapi hősöket”. Szóval miközben egy portálokat nyitni képes mutánst mentenek, a Mutant Undreground egyik vezetőjét, Lornát aka Polarist (SPOILER aka Magneto lányát) elkapják, és bebörtönzik.

The X-Men? The Brotherhood? We don't even know if they exist anymore! We're alone and we are getting picked off one-by-one.

Közben a másik oldalon ott van egy átlagos, kertvárosi családunk, két gyerekkel, akikről egy iskolai buli során kiderül, hogy mutánsok – a srácról, a lány az előtt is tudta, csak titkolta. De mivel gyakorlatilag porig rombolják a tornacsarnokot, menekülniük kell az őket üldöző kormány ügynökök elől. Ahhoz azonban, hogy ez sikeres legyen az ügyészként dolgozó apának döntést kell hoznia, hogy a családja, vagy a munkája a fontosabb. A válasz egyértelmű, viszont így attól a Mutant Undergroundtól kell segítséget kérnie, akik ellen néhány nappal korábban dolgozott.

Alapvetően én nyilván kicsit elfogult vagyok, témából adódóan, viszont nem vagyok elvakult. Nyilván látom, hogy a sorozat nem tökéletes, viszont engem abszolút vitt magával a hangulata. Szimpatizáltam a szereplőkkel, shipet, sőt shipeket találtam magamnak, megkedveltem Marcost, Lornát, meg Johnt, meg a másik oldalról Laurent, de főleg Caitlint. Elhittem a problémáikat, és ami még fontosabb, átéreztem a döntési nehézségeket, amikkel szembe kellett nézniük. Ráadásul a főhadiszálláson Johnéknak van egy kutyájuk. (ja, kábé ennyi elég, hogy egy sorozat megnyerjen – kutyák meg jó pasik)

A látványvilág szép, érdekesen vannak megoldva a képességek, viszont szerintem abszolút látványos. Ráadásul a karakterek közti dinamikák is egyre jobban alakulnak - Marcos meg Caitlin állati jól működnek egymás mellett szövetségesként. A történet pedig egyelőre sodor magával. Persze, vannak ötleteim, hogy hova fogunk kilukadni, ugyanakkor felvetett dolgokat (július 15.), amik nagyon kíváncsivá tettek. És az is, hogy minek az eredményeképp jutottak erre az állapotra Amerikában – bár a második rész végéből arra következtetek, rövidesen kiderül.

Szóval nekem annak ellenére, hogy sokan azt mondják, Heroes kopi (nálam ez kimaradt, szóval erről érdemben nem tudok nyilatkozni), nekem állatira bejön, és jóérzéssel ülök le nézni, szóval ez szerintem még hetiben is maradni fog.

Értékelés: 10/7,5

Ti ismeritek a sorozatot? Belenéztetek már? Hogy tetszett?

2017/2018 legjobban várt induló sorozatok

Nagyjából minden évben szemezgetek az újonnan kezdő sorozatok közül az őszi időszakban, amiknek egy részét vagy még az indulás előtt elvetem, vagy el is feledkezek róluk, és igen csekély számmal maradnak a végére, amikbe tényleg bele is nézek, azok pedig még kevesebben, amikkel a végéig maradok is. Ebben az évben lényegesen nagyobbat merítek, mint eddig – ennek eredményét láthatjátok lentebb. Azon ősszel induló sorozatokról írok néhány szót, amiket legalább egy pilot erejéig mindenképp be akarok próbálni. [a sorrend tök random, ahogy éppen eszembe jutottak a sorozatok.]

Young Sheldon (CBS)

Az összes közül a legvárósabb a CBS induló szitkomja, a The Big Bang Theory spinoffja a Young Sheldon. Nyilván hozzájátszik a tényhez, hogy nagyon szeretem a TBBT-t, de maga a koncepció is tetszik, Jim Parsons narrálja, és az előzetes alapján is jónak tűnik – aranyosnak, viccesnek és sheldonosnak. Ráadásul az előzetes zenéi is ott vannak. És szintén a teaser alapján, azt gondolom, jól választottak a fiatal Sheldon szerepére.

A sorozat szeptember 25.-én indul, ennek van az összes közül a legközelebbi dátuma, úgyhogy rövidesen kiderül, jók-e a megérzéseim. Nem sok szitkomot nézek – ez egészen konkrétan kettőbe fér bele –, szóval tényleg nagyon jónak kell lennie, és minőségben meg kell hogy üsse az „anyasorozat” szintjéz.. (A trailer első és második része.)

S.W.A.T. (CBS)

A sorozat szintén a CBS nevéhez köthető – ne aggódjatok, nem csak CBS sorozatokkal fogok jönni. A november másodikán rajtoló bűnügyi dráma helyszíne Los Angeles, ahol egy helyi születésű és kiképzésű S.W.A.T hadnagyot (Shemar Moore) kineveznek egy egység élére, miután a volt vezető véletlenül lelő egy fiút. A promo és az ismertető alapján a sztori fő vonala az lesz, ahogyan Moore karakter egyensúlyozik a szakmai kötelezettségei, illetve a szülőhelyéhez való hűsége között, és próbál mindent másképp, de jól csinálni.

Itt le kell szögeznem, hogy nem annyira az alapkoncepció fogott meg, bár egyébként lehet, hogy pont ezért fog meglepetést okozni. A fő ok, amiért ez a sorozat felkerült a listámra, az nem más, mint maga Shemar Moore, aki a Criminal MIndsban az egyik kedvenc karakterem volt, és borús, magányos éjszakákon a szívem még mindig felsír a karaktere után – mondjuk nem annyira, mint Thomas Gibson után.

Szóval egy pilot mindenképp játszik – és ez igazából nálam azt jelenti általában, hogy olyan három-négy részt bepróbálok. Nagyon trének kell lennie valaminek ahhoz, hogy egy 40 perces első rész után kaszát kapjon. Tehát a S.W.A.T. november 2.-án startol, és kiderül, Moore-nak jót tett-e a váltás a BAU-tól a S.W.A.T-hoz. (A sorozat first lookja)

The Resident (FOX)

Egy kórházas sorozat, amit nem csak azért várok, mert már a House is kínosan rég volt, nem hogy a Vészhelyzet, és szomjazik a lelkem valami ilyenre, és tulajdonképpen már azon gondolkoztam, hogy elkezdem elölről az E.R.-t. Ennél a sorozatnál maga az alapkoncepció fogott meg. Az elmúlt években ugyanis egyetlen kórház sorozatot próbáltam be, a Saving Hope-ot, de az annyira gyengére sikerült, hogy Daniel Gillies se tudott megtartani nála.

Itt viszont más a szitu, merthogy a FOX ismertetője alapján egy idealista elsőéves rezidenst kapunk a középpontba, aki az első napját kezdi a kórházban, egy makacs, ránézésre kissé arrogáns, de zseniális végzős rezidens felügyelete alatt, aki lerántja a leplet mindenről, ami jó és rossz a modern orvoslásban.

Nekem a trailer alapján abszolút bejövős, és ez lenne a legvárósabb, hogyha nem midseason lenne. Nagyon szomorú volt egyébként azzal szembesülnöm, hogy 2018. elejéig kell várjak rá, viszont akkor mindenképpen az abszolút élvonalban lesz. Egy sorozat, ami bemutatja, hogy az orvoslás is csak üzlet? Jöhet akármikor, csak jöjjön már minél előbb. (A sorozat előzetese)

Valor (The CW)

A CW sorozata egy különleges helikopteres katonai egységről szól, akik nemzetközi és hazai küldetéseken vesznek részt, és ezek közül az egyik nem úgy sikerül, ahogy tervezték. Erről a küldetésről flashbackekkel is operál, és szó van benne rengeteg titokról, legyenek azok kormányzati, katonai vagy személyes titkok, a katonai fegyelem és a személyes vágyakozás határairól, az egység első női pilótájáról. Összességében, mint alapkoncepció nekem elég ahhoz, hogy egy pilotot nézzek belőle, hátha kisül belőle valami jó.

Egyébként gyakorlatilag teljesen idegen a csatorna többi sorozatától, és szerintem korosztályban sem azt célozza, amit az összes többi szériája, de éppen ezért is akarom bepróbálni. Arról nem beszélve, hogy Matt Barrt én azóta imádom, hogy a One Tree Hillben eljátszotta Peyton pszichopata kamu féltestvérét. Szóval úgy, mint ahogy a S.W.A.T-nál Shemar Moore miatt, itt Matt Barr miatt mindenképp elfogyasztok majd egy első részt, ami október 9.-én érkezik. (Az első betekintés)

Dynasty (The CW)

A CW másik olyan sorozata, amire nagyon kíváncsi vagyok, bár egyelőre a gulity pleasure kategóriában őrizgetem. Szóval ez az, ami klasszikusan szappanopera, irdatlanul sok drámával, és kavarással, de mondhat bárki bármit, én ezeket szeretem – még ha nem is mindig ismerem be.

De azt kell mondjam amúgy, hogy elvárások nélkül, a maga műfajában lehet egészen jó (szigorúan gulity pleasure-ön belül maradva), mert egyébként a CW-nek ez fekszik. És az utóbbi időkben több olyan sorozat is volt (köztük CW-sok is), amiket elkezdtem gulity pleasure-ként és rendesen nézős, izgulós sorozatokká nőtték ki magukat, tehát a lehetőség a Dynasty előtt is adva van, és október 11.-én meglátjuk, mit hoznak ki ebből a lehetőségből. (A sorozat trailere)

The Gifted (FOX)

Szintén egy FOX-os sorozatról van szó, amivel kapcsolatban nekem óriási bizodalmam és reménységeim vannak. Az X-menek (Batman után) a valaha volt kedvenc képregényhőseim, így számomra gyakorlatilag az, hogy mutánsokról szóló sorozat, már önmagában egy erős érv arra, hogy legalább belenézzek (a Legion az indulása óta várakozik, lassan elérek oda, hogy sorra is kerüljön).

Az alapsztori az, hogy egy külvárosi család hétköznapi életét megrengeti az, mikor rájönnek, hogy a gyerekeiknek mutáns képességeik vannak. Arra kényszerülnek, hogy meneküljenek a kormány rosszindulata elől, így a túlélés érdekében csatlakoznak egy földalatti mutáns-hálózathoz, hogy a túlélés érdekében felvegyük a harcot.

Szóval hagyján, hogy már a mutánsos téma, az alapkoncepció és a trailer is felkeltette az érdeklődésemet, de ehhez, hozzájön az, hogy az a Bryan Singer rendezi, aki az egész X-men filmes széria alapjait lefektette – és te jó isten, még hogy! És mondhat bárki bármit, azt elismerem, és belátom, hogy az Apocalypse mocsok gyenge lett (bár ez a jelenet nálam mindent vitt), de a Days of Future Past szerintem remek volt. És rajta kívül is tele van a stáb olyanokkal, akik vagy az X-men franchise-ban dolgoztak már korábban, vagy csak szimplán Marveles sorozatokon.

Október 2.-án indulunk, és meglátjuk, kell-e csalódnom Singerben. (A sorozat Comic Conos előzetese)

Nektek van olyan induló sorozat, amit vártok? Esetleg ezek közül az egyik, vagy valami teljesen más? Írjátok meg odalent kommentben!