The Flash 4x1 kritika

Beköszöntött az október, ezzel pedig tényleg minden főszezonos sorozat visszatér a képernyőkre, így természetesen nincsen ez máshogy a CW szuperhős-sorozataival sem. Bár a The Flash-sel elég ellentmondásos időnként a viszonyunk, és a nyáron kapott trailertől sem vágtam magamat hanyatt, azért kíváncsian – és reménykedve – vágtam bele az évad nyitóepizódjába, de azt kell mondjam, az érzéseim továbbra sem változtak. Az egyik szemem sír, a másik nevet, mert kicsit felfedezni vélem ugyanazt a mintát, mint az előző évadban, a kapkodást, és az indokolatlan drámát (bár ebből egyelőre *lekopogom* azért viszonylag kevés van). Az egész rész olyan langyos volt. Mindennek ellenére, alapvetően nem vagyok negatív, sőt, tulajdonképpen talán bizakodok is. De vágjunk is bele!

Az előző évadot ott hagytuk ugye abba, hogy Barryt kézen fogta Nora Allen és egy kiadós, könnyes búcsú után együtt besétáltak a SpeedForce-ba. A Flash eltűnt tehát, kérdés, mi lesz így Central Cityvel? Tiszta szerencse, hogy a sorozat korábban gondoskodott utánpótlásról, mert így Kid Flasht egyből be tudták dobni a mélyvízbe, akik Ciscóval – pardon, Vibe-bal – egy egészen baró kis crime-fighting duót alkotnak – a napszemcsis szuperlaza, öltönyös zsaruvá vedlett Joe-val kiegészülve triót. Apropó Joe, ebben a lazaságban némi Harrison Wells imitálást érzek, de őszintén bízok benne, hogy nem csak ennyire fogják őt megidézni – már csak azért is, mert Tom Cavanagh megint végigülte az SDCC-t.

Meg hát persze van nekünk egy Irisunk is, aki a S.T.A.R. Labsból irányítja az eseményeket – és aki narrálta a rész elejét. És egyébként ez volt az a pont, ahol ahogy elkezdtek, úgy majdnem ki is kapcsoltam a részt, mert… Alapvetően van problémám Iris jelenlétével, ezt aki ismer, meg akivel szoktam beszélgetni a sorozatról, az tudja. Igazából semmi több, minthogy a történet szempontjából – azon kívül, hogy a főhős love interestje (igaz szerelme, tök mindegy, hogy hívjuk, a lényegen nem változtat) – nincs semmi funkciója. Ergo, ha kivennénk a történetből nem változna semmi. Persze, három-négy részig gyászolnánk, és időnként felemlegetnénk, hogy „Szegény, Iris”, de magából a történetből nem venne el (technikailag szerintem csak hozzáadna). Innentől kezdve pedig Iris minden jelentét fölöslegesnek éreztem, így az indokolatlan, önkéntes főnökösködését is. Azt főleg. Innentől spoilerekkel folytatom.

Idő közben persze leugrott közénk a rész főellensége is, aki a Flasht követelte, de iziben, közben pedig Central City lerombolásával fenyegetőzött. Kiderült, hogy Kid Flash beszél japánul, meg hogy Cisco fél éve dolgozik azon, hogy hogyan tudnák Barryt visszahozni, amihez segítségül kérte gyakorlatilag az összes testvérsorozat ilyen téren kompetens személyiségét. De mégis, hogy teljes legyen a szerkezet, Caitlin segítségére van szükség, akit meg is talál egy koszos kis kocsmában pultoskodni. Ennél a pontnál éreztem azt, hogy egyrészt rettentően rohanunk, és mire élvezni kezdtem volna egy jelenetet, már váltottunk, én meg úgy ültem, hogy „de várj, mi?”. Másrészt pedig, hogy ezt a Barry nélküli Central Cityt se fogják túl sokáig húzni.

Szóval Iris ellenezte az egész „hozzuk-vissza Barryt” próbálkozást. Ami előtt nyilván tök értetlenül áll mindenki, mondván miért ne akarná bárki, hogy az egy ki tudja milyen helyen (mert senki nem tudja, milyen a Speed Force) tengődő vőlegényünket megpróbálják visszahozni. De kiderült rövidesen az is, hogy Iris miért volt ellene. Mert félt, hogyha megpróbálnák, és nem sikerülne, az neki olyan lenne, mintha még egyszer elvesztené Barryt, és ezt nem akarja. WHAAAT? Egyrészt, nem csak ő veszítette el Barryt. Másrészt, WHAAAT? Mármint, most komolyan, akik Iris szövegeit írják gondolkoznak akár csak egy másodpercre is? Vagy tudatosan akarnak ilyen önző picsát csinálni belőle? Mert akkor egy szavam nincs, tök jó úton haladnak.

"Well, waking up to Gaga shouldn't seemtoo freaky."

De szerencsére Cisco összeszedi magát, és nem hallgat Irisra, a csapat élére áll – ahogy fél évvel ez előtt is kellett volna – és csak azért is beüzemeli a szerkezetet. Látszólag azonban nem történik semmi. Látszólag, mert egyébként 300 mérfölddel odébb egy teljesen meztelen Barry Allen kivágtat a SpeedForce-ból, és rövidesen már a Central City rendőrségen csücsül – és megfejthetetlen ábrákat rajzolgat a falra, és értelmetlenül motyog, rímekben beszél. És ez nekem kurvára tetszett. Az egész részben gyakorlatilag a legjobb jelenetek voltak, arról nem beszélve, hogy Grant Gustin megint megmutathatta, hogy amúgy nem csak énekelni, meg cukin mosolyogni tud, hanem színészkedni is (ez volt az előző évad egyetlen üde színfoltja, mellesleg). Szóval visszakaptunk egy bolond Barryt, és nekem már ezerrel kattogott az agyam, felrémlett előttem az első évad, meg a komplexitása, teóriák, hogy vajon mitől ilyen, mit jelent, amiket ír, hogyan lehet majd kizökkenteni őt…

"Stars melting like ice cream, dream, gleam. Nothing seems... Nora shouldn't be here. (...)It's a whole new way of looking at physics. It will change the way that we think about everything, from a single atom, to an entire galaxy. God! Stars so loud. Loud, cloud, proud. Dad and I are both okay. We're gonna be fine. "

És az egész tartott nagyjából tíz percig. És itt az elsődleges baj nem is az, hogy ilyen hamar lerendezték, mert persze, ez is baj, mert ez pont olyan indokolatlan rohanás, mint a Flashpoint (ilyenkor érzem azt, hogy feláldozzák a koherens történetszálat, és a megalapozott személyes, érzelmi kapcsolatokat, a rövid távú indokolatlan dráma oltárán). A fő probléma itt azzal van, ahogyan feloldották ezt a helyzetet. Mert ugye annyi történt, hogy Joe elsuttogta Barrynek, hogy „Iris bajban van”, mire Barrynek elkezdtek villámok cikázni a szemében, ki tudott törni a cellájából (what?), és az új ruháját magára kapva (az mondjuk elég király lett) elvágtatott megmenteni Irist.

Szóval ez körülbelül ugyanaz, minthogy a Once Upon a Time-ban „Az igaz szerelem csókja minden átkot megtör”. Ezt még ott is csak nehezen tudtam elfogadni, pedig ott alapvetően mesékről beszélünk, de ott is úgy éreztem, hogy ez egy kényelmes B/C terv a készítőknek, ha nincs más ötletük. És itt is ezt érzem, csak hatványozottan. Hogy sokkal egyszerűbb azt mondani, hogy „Barry kiesik a révületéből, mert Iris bajban van, és hát ő az igaz szerelme, muszáj megmenteni”, mint kitalálni bármit értelmeset. És ez mélységesen elszomorít, mert az első évadban ilyen alibi megoldás szóba se jöhetett. Nem írom még le, mert lehet megmagyarázzák, de nekem a Ciscoval megejtett pársoros beszélgetésből, meg abból, hogy Barry nem emlékszik semmire, nagyon az jött le, hogy ez nem lesz itt hosszan boncolgatva.

A rész végén aztán meglebbentettetek két átívelő szálat is (amik között amúgy szerintem simán van összefüggés), egyrészt Caitlin szálát, hogy dolgozott valakiknek, de már nem akar, és ezért újra előjött belőle Killer Frost, de nagyjából tudja kontrollálni (?). Másrészt pedig felvetítették a hideg, jeges szobában ücsörgő, gép testű, ember arcú faszit, aki megalkotta a robot-szamurájt, és aki feltehetőleg az évad főgonosza lesz.

Összességében egyébként az előző évad fájdalmaihoz képest aránylag jó rész volt, bár nem az, amire számítottam. Azt gondoltam, hogy így a SpeedForce-ból való visszatérés után egy megtört, meggyötört Barryt kapunk, nem újjászületettet. Ez a gondolatom pedig még messzebb szállt a második rész promóját elnézve. Az gyakorlatilag mint valami rossz vicc. A CGI most nekem valahogy furának tűnt, viszont a karakterek többsége több, mint rendben volt. Félelmetes, hogy Cisco mennyire jól működik kábé mindenkivel, és meglepő módon Wally sem idegesített, sőt egészen kedveltem. Joe überlaza, Caitlin visszatérésének meg örülök, mint mindig. Irisról meg írtam már sokat.

De a banános kakaóm a végét járja, szóval az értékelés után már én is zárom soraimat.

A Flash esetében sajnos, vagy nem sajnos, történjen bármi, mindig az első évad lesz a viszonyítási alap, és ez a langyos nyitórész sajnos ahhoz képest jócskán alulmaradt. Viszont jobban bejött, mint a Young Sheldon, szóval kezdésnek legyen egy 10/7. És bízzunk abban, hogy lesz ez még jobb.

Ti nézitek a The Flasht? Ha igen, láttátok már az évadnyitót? Mit gondoltok róla?

2017/2018 legjobban várt induló sorozatok

Nagyjából minden évben szemezgetek az újonnan kezdő sorozatok közül az őszi időszakban, amiknek egy részét vagy még az indulás előtt elvetem, vagy el is feledkezek róluk, és igen csekély számmal maradnak a végére, amikbe tényleg bele is nézek, azok pedig még kevesebben, amikkel a végéig maradok is. Ebben az évben lényegesen nagyobbat merítek, mint eddig – ennek eredményét láthatjátok lentebb. Azon ősszel induló sorozatokról írok néhány szót, amiket legalább egy pilot erejéig mindenképp be akarok próbálni. [a sorrend tök random, ahogy éppen eszembe jutottak a sorozatok.]

Young Sheldon (CBS)

Az összes közül a legvárósabb a CBS induló szitkomja, a The Big Bang Theory spinoffja a Young Sheldon. Nyilván hozzájátszik a tényhez, hogy nagyon szeretem a TBBT-t, de maga a koncepció is tetszik, Jim Parsons narrálja, és az előzetes alapján is jónak tűnik – aranyosnak, viccesnek és sheldonosnak. Ráadásul az előzetes zenéi is ott vannak. És szintén a teaser alapján, azt gondolom, jól választottak a fiatal Sheldon szerepére.

A sorozat szeptember 25.-én indul, ennek van az összes közül a legközelebbi dátuma, úgyhogy rövidesen kiderül, jók-e a megérzéseim. Nem sok szitkomot nézek – ez egészen konkrétan kettőbe fér bele –, szóval tényleg nagyon jónak kell lennie, és minőségben meg kell hogy üsse az „anyasorozat” szintjéz.. (A trailer első és második része.)

S.W.A.T. (CBS)

A sorozat szintén a CBS nevéhez köthető – ne aggódjatok, nem csak CBS sorozatokkal fogok jönni. A november másodikán rajtoló bűnügyi dráma helyszíne Los Angeles, ahol egy helyi születésű és kiképzésű S.W.A.T hadnagyot (Shemar Moore) kineveznek egy egység élére, miután a volt vezető véletlenül lelő egy fiút. A promo és az ismertető alapján a sztori fő vonala az lesz, ahogyan Moore karakter egyensúlyozik a szakmai kötelezettségei, illetve a szülőhelyéhez való hűsége között, és próbál mindent másképp, de jól csinálni.

Itt le kell szögeznem, hogy nem annyira az alapkoncepció fogott meg, bár egyébként lehet, hogy pont ezért fog meglepetést okozni. A fő ok, amiért ez a sorozat felkerült a listámra, az nem más, mint maga Shemar Moore, aki a Criminal MIndsban az egyik kedvenc karakterem volt, és borús, magányos éjszakákon a szívem még mindig felsír a karaktere után – mondjuk nem annyira, mint Thomas Gibson után.

Szóval egy pilot mindenképp játszik – és ez igazából nálam azt jelenti általában, hogy olyan három-négy részt bepróbálok. Nagyon trének kell lennie valaminek ahhoz, hogy egy 40 perces első rész után kaszát kapjon. Tehát a S.W.A.T. november 2.-án startol, és kiderül, Moore-nak jót tett-e a váltás a BAU-tól a S.W.A.T-hoz. (A sorozat first lookja)

The Resident (FOX)

Egy kórházas sorozat, amit nem csak azért várok, mert már a House is kínosan rég volt, nem hogy a Vészhelyzet, és szomjazik a lelkem valami ilyenre, és tulajdonképpen már azon gondolkoztam, hogy elkezdem elölről az E.R.-t. Ennél a sorozatnál maga az alapkoncepció fogott meg. Az elmúlt években ugyanis egyetlen kórház sorozatot próbáltam be, a Saving Hope-ot, de az annyira gyengére sikerült, hogy Daniel Gillies se tudott megtartani nála.

Itt viszont más a szitu, merthogy a FOX ismertetője alapján egy idealista elsőéves rezidenst kapunk a középpontba, aki az első napját kezdi a kórházban, egy makacs, ránézésre kissé arrogáns, de zseniális végzős rezidens felügyelete alatt, aki lerántja a leplet mindenről, ami jó és rossz a modern orvoslásban.

Nekem a trailer alapján abszolút bejövős, és ez lenne a legvárósabb, hogyha nem midseason lenne. Nagyon szomorú volt egyébként azzal szembesülnöm, hogy 2018. elejéig kell várjak rá, viszont akkor mindenképpen az abszolút élvonalban lesz. Egy sorozat, ami bemutatja, hogy az orvoslás is csak üzlet? Jöhet akármikor, csak jöjjön már minél előbb. (A sorozat előzetese)

Valor (The CW)

A CW sorozata egy különleges helikopteres katonai egységről szól, akik nemzetközi és hazai küldetéseken vesznek részt, és ezek közül az egyik nem úgy sikerül, ahogy tervezték. Erről a küldetésről flashbackekkel is operál, és szó van benne rengeteg titokról, legyenek azok kormányzati, katonai vagy személyes titkok, a katonai fegyelem és a személyes vágyakozás határairól, az egység első női pilótájáról. Összességében, mint alapkoncepció nekem elég ahhoz, hogy egy pilotot nézzek belőle, hátha kisül belőle valami jó.

Egyébként gyakorlatilag teljesen idegen a csatorna többi sorozatától, és szerintem korosztályban sem azt célozza, amit az összes többi szériája, de éppen ezért is akarom bepróbálni. Arról nem beszélve, hogy Matt Barrt én azóta imádom, hogy a One Tree Hillben eljátszotta Peyton pszichopata kamu féltestvérét. Szóval úgy, mint ahogy a S.W.A.T-nál Shemar Moore miatt, itt Matt Barr miatt mindenképp elfogyasztok majd egy első részt, ami október 9.-én érkezik. (Az első betekintés)

Dynasty (The CW)

A CW másik olyan sorozata, amire nagyon kíváncsi vagyok, bár egyelőre a gulity pleasure kategóriában őrizgetem. Szóval ez az, ami klasszikusan szappanopera, irdatlanul sok drámával, és kavarással, de mondhat bárki bármit, én ezeket szeretem – még ha nem is mindig ismerem be.

De azt kell mondjam amúgy, hogy elvárások nélkül, a maga műfajában lehet egészen jó (szigorúan gulity pleasure-ön belül maradva), mert egyébként a CW-nek ez fekszik. És az utóbbi időkben több olyan sorozat is volt (köztük CW-sok is), amiket elkezdtem gulity pleasure-ként és rendesen nézős, izgulós sorozatokká nőtték ki magukat, tehát a lehetőség a Dynasty előtt is adva van, és október 11.-én meglátjuk, mit hoznak ki ebből a lehetőségből. (A sorozat trailere)

The Gifted (FOX)

Szintén egy FOX-os sorozatról van szó, amivel kapcsolatban nekem óriási bizodalmam és reménységeim vannak. Az X-menek (Batman után) a valaha volt kedvenc képregényhőseim, így számomra gyakorlatilag az, hogy mutánsokról szóló sorozat, már önmagában egy erős érv arra, hogy legalább belenézzek (a Legion az indulása óta várakozik, lassan elérek oda, hogy sorra is kerüljön).

Az alapsztori az, hogy egy külvárosi család hétköznapi életét megrengeti az, mikor rájönnek, hogy a gyerekeiknek mutáns képességeik vannak. Arra kényszerülnek, hogy meneküljenek a kormány rosszindulata elől, így a túlélés érdekében csatlakoznak egy földalatti mutáns-hálózathoz, hogy a túlélés érdekében felvegyük a harcot.

Szóval hagyján, hogy már a mutánsos téma, az alapkoncepció és a trailer is felkeltette az érdeklődésemet, de ehhez, hozzájön az, hogy az a Bryan Singer rendezi, aki az egész X-men filmes széria alapjait lefektette – és te jó isten, még hogy! És mondhat bárki bármit, azt elismerem, és belátom, hogy az Apocalypse mocsok gyenge lett (bár ez a jelenet nálam mindent vitt), de a Days of Future Past szerintem remek volt. És rajta kívül is tele van a stáb olyanokkal, akik vagy az X-men franchise-ban dolgoztak már korábban, vagy csak szimplán Marveles sorozatokon.

Október 2.-án indulunk, és meglátjuk, kell-e csalódnom Singerben. (A sorozat Comic Conos előzetese)

Nektek van olyan induló sorozat, amit vártok? Esetleg ezek közül az egyik, vagy valami teljesen más? Írjátok meg odalent kommentben!