Idén is
megrendezték a futballvilág legrangosabbnak kikiáltott díjátadó gáláját
Zürichben, hogy kiosszák a labdarúgás világában tevékenykedő, kiemelkedő
jelentőségű személyeket illető elismeréseket. Természetesen megint rengeteg
gondolatom, és mondanivalóm van az egész gálával, díjátadóval kapcsolatban
(egészen pontosan öt és fél oldalnyi). Magával a díjjal, a díjazással, a díj
csökkenő presztízsével kapcsolatban. Ismételten támadtak gondolataim arról,
hogy mennyire rút dolga van a kapusoknak – és ezt ezúttal papírra, illetve
képernyőre – is vetem. Rengeteg díjazottat találtam vitathatónak, így a
bejegyzés végén megmutatom nektek az év álomcsapatát, az év legjobb férfi
játékosát, és az év legjobb edzőjét a férfiak mezőnyéből – az én véleményem
szerint. Lássunk hát hozzá a munkához!
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: neuer. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: neuer. Összes bejegyzés megjelenítése
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Call me by your name - kritika
Mostanában magamba injekcióztam egy jó adag kultúrát, úgy néz ki, ismét visszaálltam arra, hogy olvasok, elkezdtem filmeket nézni – amik tú...
-
Forrás: ShazyArt Amióta nyáron bejelentették, hogy a Life is Strange -nek lesz második része – igazából egy előzmény –, én azóta rá v...
-
Nagyjából minden évben szemezgetek az újonnan kezdő sorozatok közül az őszi időszakban, amiknek egy részét vagy még az indulás előtt elv...
-
Régen jelentkeztem, de nem nagyon volt aktuálisan felháborító téma, amiről írhattam volna. Az életem zajlott - bíztam, csalódtam, pofára es...
