Aranylabda, 2015

Noha a díjátadó már régebben lezajlott, a suli meg a vizsgák miatt nem volt időm és alkalmam arra, hogy írjak róla. Meg őszintén szólva nem is nagyon érdekelt az egész végkimenetele, mert a top3 focista között ott állt három olyan ember, akikhez leginkább semleges vagy negatív érzések fűznek. Olyan emberek, akik persze jó futballisták, de továbbra sem csapatjátékosok, továbbra is csatárok, világsztárok állnak ott, de ez továbbra sem helyes.

A FIFA a legkorruptabb szervezet, ami a világon valaha volt, ez nagyjából olyan tény, mint hogy az ég kék, és bár mindig is sejtettük ezt, Blatter bukása óta tudjuk is. Az, ami a szövetség háza tájékán megy évek óta, a vicc kategóriát súrolja, amiknek miértjeibe nem akarok mélyen belemenni, de csak említés szintjén néhány a bűnök közül: a nevetséges propagandakampány a rasszizmus ellen, a katari VB, a tény, hogy olyan bírók kerülnek ki világversenyekre, akik példátlan szakmaiatlansággal vezetik a meccseket és hát a legjobb, legviccesebb része, hogy a FIFA kampányt indított a korrupció ellen. (videó itt) Egyenjogúságról beszél, meg arról, hogy ha a szövetség és az országok összefognak, egyenlővé tehetik a futballt. Azt a futballt, amiben a szálakat ki mozgatja? Na, ki? Úgy van, a FIFA. Vissza a kályhához, soha véget nem érő körforgás, és megintcsak elmondhatják magukról, hogy tettek a közjóért.

Nem szeretem tehát a FIFÁt, bár azt hiszem, ezt már tudjátok. Az indokaim között ott van az is, hogy csináltak a labdarúgás legnagyobb presztízsű díjából, ami nagyjából a foci Oscarjával ért fel, egy nevetséges játékot, aminek már semmi tétje, semmi súlya nincs, mert vannak emberek, akik egyszerűen nem-kaphatják-meg. Hiába tesznek meg mindent, hiába teljesítenek kiválóan, hiába dolgoznak erőn felül, hiába van egyenjogúság, és hiába gyilkoljuk a korrupciót nekik valahogy akkor se sikerül odajutni a terülj-terülj asztalkámhoz, mert az ám csak a kiváltságosoknak jár. Spanyol bajnokságban játszol? Csatár vagy? Milliós nagyságrendben adnak el habfehér mezt a neveddel? Bár fogalmad sincs arról, mit jelent a Barcában játszani, de azért ott vagy, idiótán vigyorogva? Te vagy a tökéletes jelölt! Várunk szeretettel, lesz kaviár, lazac, szarvasgomba, libamáj meg '61-es Dom Perignon. És csak hogy ne mondhassák ránk, hogy igazságtalanok vagyunk, dobunk csontot a kutyáknak, alamizsnát a pórnépnek (lásd Neuer bekerülhetett németként az év csapatában).

Szánalmas az, hogy a pályán meghalni képtelen, mihaszna, magamutogató színészek kapják az Aranylabdát, mitöbb, csak ők kaphatják. Csak csatárok, csak olyanok, akik a Primera Divisiónban játszanak. És nem azért, mert máshol nincs kiváló teljesítmény, jó játékos, vagy szép foci. Nem. Azért van ez, mert ennyi év után még mindig azzal a buta, egyszerű sztereotip szembeállítással lehet a legtöbb újságot eladni, hogy Messi vagy Rolando. És ez túl azon, hogy nevetséges, valahol mélyen el is szomorít, mert azt mutatja, hogy a sportújságírás, és a sportújságok olvasói is lesüllyedtek arra az óvodás szintre, amire a FIFA is. Ahol a FIFA mindig is volt.

Szóval ezen apropóból, idén nem lesz ballon d'orka, idén nem lesz semmi, egyetlen egy díjat, egy emlékplakettet szeretnék csak átnyújtani kollektíven a FIFA-nak, a következő üzenettel:

Kedves Fédération Internationale de Football Association!

Gratulálok. Sikerült a világ legtöbbek által szeretett sportágát, és annak rajongóit és minden értékét lerángatnod a saját szintedre. Megvalósult az, amiért éveken át keményen dolgoztál, megveregetheted a vállad, megpihenhetsz, ügyes voltál. Nyugodjon békében a tisztesség és a foci.

Ámen.

Aranylabda, 2014

Idén is megrendezték a futballvilág legrangosabbnak kikiáltott díjátadó gáláját Zürichben, hogy kiosszák a labdarúgás világában tevékenykedő, kiemelkedő jelentőségű személyeket illető elismeréseket. Természetesen megint rengeteg gondolatom, és mondanivalóm van az egész gálával, díjátadóval kapcsolatban (egészen pontosan öt és fél oldalnyi). Magával a díjjal, a díjazással, a díj csökkenő presztízsével kapcsolatban. Ismételten támadtak gondolataim arról, hogy mennyire rút dolga van a kapusoknak – és ezt ezúttal papírra, illetve képernyőre – is vetem. Rengeteg díjazottat találtam vitathatónak, így a bejegyzés végén megmutatom nektek az év álomcsapatát, az év legjobb férfi játékosát, és az év legjobb edzőjét a férfiak mezőnyéből – az én véleményem szerint. Lássunk hát hozzá a munkához!

Aranylabda, 2013

...avagy éljen soká Blatter házikedvence

Na, hát kezdjük azzal, hogy egy szégyen az, ami ma este az Aranylabba gálán történt. Az, hogy "Az év legjobb játékosának" járó díj ahhoz a díszbuzihoz került, számomra elfogadhatatlan. Rúgott ötven-akárhány gólt. És? Nyert bármit is? Persze a tapasztalaton kívül. Nem, semmit. Amikor Messi úgy nyert aranylabdát, hogy állati sok gólt rúgott a szezonban, mindenki azon hőbörgött, hogy itt nem a rúgott góloknak kellene számítani, hanem a trófeáknak. Még ezt is elvetném talán, mert nem csak a trófeáknak kellene számítani. Szerintem egy összesített mérleg alapján kellene odaítélni ezt a díjat bárkinek is. Összevetni, hogy mennyit tett a csapatért, mennyiben járult hozzá az egyesület, a válogatott sikereihez, hogyan állt helyt a posztján, miket nyert a csapataival, a kiegyensúlyozottságot. És igen, így is kijön, hogy az a strici előkelő helyen áll, mert ugye posztjából adódóan célja a gólszerzése. DE! Se nem csapatjátékos, se nem olyan, aki meghalna a társaiért. Szemben Riberyvel - vagy akár Messivel, de ez nem az ő szezonja volt. Egy Messitől az ember azért többet várna. Szóval a francia kiegyensúlyozottan játszott, alapembere volt a csapatának, lehetett rá építeni, így hát értetlenül állok a dolgok előtt. Főleg annak fényében, hogy alapvetően Riberynek nem egyezik a feladatköre Messiével vagy az Arrogancia mintaszobrával, mert míg az említett kettő csatár poszton játszik, a francia középpályás. 

Mármint, persze, értem. Sportpolitika. Semmi más nem lehet a háttérben, ez pedig undorító. Blatter októberben viccelődött kicsit azon a majmon, kijelentette, hogy ő jobban kedveli Messit, mert Messi jófiú, ráadásul kevesebbet költ fodrászra, mint az a gyökér, de amúgy semmi bántót nem mondott. Ezen persze Hisztérika nagyon megsértődött, és Blatternek egyből bocsánatot kellett kérnie az összes portugáltól, akiket a Homárkapitányt illető kritikával megbántott. Természetesen Blatter így sem lehetett biztos a teljes sikerben, tehát biztos ami ziher alapon még odapasszintotta az Aranylabdát is Zseléúrnak.

Csak és kizárólag ez lehet az oka annak, hogy ő kapta az Aranylabdát, és nem Ribery. Meg az, hogy a FIFA a legkorruptabb, legalávalóbb szervezet, akit a föld valaha a hátán hordott (most nem azért, de szép és jó volt az a foci VB-ről szóló kisfilm, de valahogy kimaradtak belőle az utcán tüntető tömegek, meg az összeomló daruk.. ja, bocsika...)

Szóval úgy döntöttem, mivel több ponton is elégedetlen voltam a díjátadóval (na, jó. Valójában csak két ponton) ezért megcsinálom én itt a saját kis ünnepségemet. :D

Az év csapata: Manuel Neuer (Bayern München) - David Alaba (Bayern München), Segio Ramos (Real Madrid), Philipp Lahm (Bayern München), Thiago Silva (PSG) - Bastian Schweinsteiger (Bayern München), Franck Ribery (Bayern München), Marco Reus (Borussia Dortmund) - Zlatan Ibrahimovic (PSG), Lionel Messi (Barcelona), Robert Lewandowski (Borussia Dortmund)

Az év edzője: Jupp Heynckes (Bayern München) -azt hiszem, ezt nem kell magyarázni.

Az év női edzője: Silvia Neid (német válogatott) - jó helyen van, megérdemelt.

Az év női játékosa: Nadine Angerer (Németország, Brisbane Roar) - ismerjük el a kapusokat, ez jó helyre ment. 

Az év játékosa: Franck Ribery (Bayern München) - azt hiszem, már kifejtettem miért. 

Szóval ez lenne a reális eredmény, nem az a szégyenfolt, ami született. Ha az év csapatából bári érvelésre kíváncsi, kérdezzen nyugodtan, mindenkit meg tudok védeni :D És nem véletlenül nem szerepel benne Mr. Nyálgép. az én szememben ő nem csapatjátékos, nem is illik hát bele a legjobb csapatba.

Ennyi lettem volna, csalódottan puszil benneteket

Dorka

ps.: a dőlt betűs nevek mind az Aranylabda idei tulajdonosát takarják.