A világbajnokság margójára

Véget ért a VB, többé-kevésbé úgy, ahogy akartam, mégis vannak gondolataim, amik feltétlenül megosztásra várnak. Gondolatok a döntőről, gondolatok Lionel Messiről, gondolatok a német válogatottról, a német válogatott győzelméről, illetve rengeteg sok gondolat magáról a FIFA-ról. (hű, de rettentően nehéz volt nem elé rakni valami pejoratív jelzőt) Vágjunk hát bele ebbe a hosszas eszmefuttatásba!

(a tovább mögött folytatom)

Lionel Messi vs. Németország

Nagy terveim voltak a döntő előtt. Egészen konkrétan olyanok, hogy ezt én biztos nem otthonról fogom nézni. Édesapám ugyanis lelkes argentin Messi-szurkoló, ráadásul az elvakultabb fajtából. Ha bármi rosszat mondok Messire, akkor már egy hétig kapom a csúnya pillantásokat, pedig... Na, jó. Ehhez azt hiszem, szükséges kifejtenem az álláspontomat Messivel kapcsolatban. Én kedveltem őt, nagyon sokáig, és nagyon kedveltem. Mint focistát, mint embert egyaránt. Aztán jöttek az Aranylabdái. Először egy, aztán még egy, majd három, négy. Történetesen már akkor kezdett vele tele lenni a hócipőm, mikor a 2010-est ő kapta, nem Casillas, pedig *nagy levegőt vesz, és nem kezd bele annak kibontásába, hogy miért a spanyol kapusnak kellett volna kapnia* De ez után is kapott még kettőt. És én úgy vélem, hogy nincs focista, aki ennyit megérdemelne. Mert ezzel azt mutatják, hogy a futballvilág szörnyen egysíkú, egyetlen egy - na, jó, Blatter bácsi megszólna, legyen kettő - remek focista van csupán a világon, a többi az tucat, holott hát bőven nem erről beszélünk. Mert kapásból minimum tíz, de inkább húsz olyan focistát fel tudnék sorolni, aki megérdemelné, hogy aranylabdás legyen. Ezt tudom én, ezt tudja mindenki, aki egy kicsit is jártas a foci világában. Tudja mindenki, kivéve Sepp Blatter. Az ő fejében azonban annyira lekorlátozódik a foci és a focisták Messire és Ronaldóra, hogy szerintem mást nem is nagyon tudna megemlíteni. És ha már Messinél tartunk, ugyanazt tudom elmondani róla, mint a Barcás spanyol csapattársairól - hihetetlenül jól van lakva, a világbajnoki címen kívül mindent elért, amit focista kívánhat...

De elkanyarodtam a témától, tehát ott tartottam, hogy apukám nagy Messi-fanatikus, és éppen ezért az argentinoknak szurkolt. Én meg persze a németeknek, mert hát... Na, jó. Vegyük sorra, miért.

1. Az első és legfontosabb indokom egyetlen egy név - Bastian Schweinsteiger. Egyrészt Casillas mellett számomra ő A focista. AZ etalon, A példakép. De láttátok azt az embert a döntő után? Sírt, zokogott, mert nyert. Ő az a focista, aki, amikor egyszer elkésett egy szereléssel, és embert talált, lesápadva, aggodalmasan szemlélte a földön fekvő ellenfelet. Ő az, akinek világbajnoknak kellett lenni. Ő az, aki (Lahm hű társalkodójaként) csúcsra járatta a Bayernt, és vezette a csapatot a tripla felé. Ő az, aki nem került be a FIFA év csapatába - ami egyébként megint csak őket minősíti.

2. Ez volt Klose utolsó világeseménye, hovatovább, az utolsó válogatottsága. Ha van ember, aki megérdemelte ezt a győzelmet, hát az ő. Ezt nem is ragozom tovább.

3. Mert a németeknek csapata van. Ez egy hangzatos és nagy mondásnak tűnik, pedig igaz. Egyrészről, nincsen egy személyre bekorlátozva, hogy ki szerezhet gólt, hogy kitől várják a gólokat, ahogyan van ez az argentinoknál, a portugáloknál etc, etc. Mert rúgott egy triplát Müller, de betalálhatott Klose, Schürrle lábában bármikor benne bujkált egy gól, Hummels meg hatalmas gólvágóvá fejelte magát - és folytathatnám a sort. A német csapat egységes. Mindenki bántja őket, hogy hát töröktől kezdve, lengyelen át minden van a csapatban, de nincsenek ellentétek. Mert amikor az albán származású Mustafi, a tunéziai apával rendelkező Khedira, a lengyel származású Podolski, a török Özil, a ghánai Boateng és a német Mertesacker pózol egy képen, akkor ott nem hiszem, hogy problémák lennének azzal, hogy más "etnikumúak". És egyébként, ezzel fel is soroltam minden "idegent" a csapatból.

Visszatérve azonban a németeknek csapata van témára... Együtt nyernek, együtt veszítenek, ami megint klisés, de megint csak igaz. 

4. Mert Schweinski, Krauer, 5W, Schüller satöbbi...

A döntő

Szóval apával ellentétes oldalon álltunk, és ő nagyon csúnyán állt a németekhez, ráadásul elkönyvelte magában az argentin sikert - milyen rosszul tette. Tehát én el akartam menni itthonról, de úgy ömlött az eső fél nyolckor, hogy inkább maradtam a seggemen. Magamhoz vettem hát egy tál chipset, egy üveg teát, a kispárnámat, és miután végighallgattuk Lívivel a Goldene Generation - Wir Holen den pokal - Dicke dicke ding - Oh wie ist das schön - Supa Deutchland Ole ole - Lululu Lukas Podolski song listát, tettetett nyugalommal foglaltam helyet a TV képernyője előtt.

Örültem a kezdőnek, Khedira hiányának meg még jobban... De aztán Kramer lesérült, és akkor kezdett egy ilyen "gofcukyourself,world" hangulatom lenni, de jött Schürrle és... Baszottul unatkoztam... Amikor már azzal kötöm le magamat, hogy "picsába, sehogy sem kényelmes ülni-feküdni" akkor már gondok vannak. Hosszabbítás jött, pedig nagyon nem akartam. Schweinsteigert itt már hárompercenként küldték földre, de a lelkem mindig felállt. Fejbe verték, vérzett a feje, de visszajött. A végére már járni nem bírt, de pályán maradt - mert Götze gólt lőtt. És megnyerték. És tudjátok mit? KIBASZOTTUL MEGÉRDEMELTÉK! *tételmondat*

Ha már Götzéről beszéltünk... Nyílt titok, hogy őt nem túlzottan kedvelem, de azzal, amit a döntőn csinált, megdobogtatta a szívemet. Nem feltétlen a gólja, bár annak is örültem, mint majom a farkának. Hanem amit utána csinált, a lefújást követően. Marco Reus ugye az utolsó felkészülési meccsükön sérült le, és nem tudott részt venni a világbajnokságon. És az, hogy kivitték a mezét, és a csapatfotónál kiterítették oda arra az izére, ez egy nagyon rendes dolog volt.

Apa a döntő után gonosz dolgokat mondott. Hogy Mitől világbajnok csapat az, aki a hosszabbításban talál egy gólt? Nem feleltem semmi durvát, elszámoltam tízig, vettem két levegőt, és miután átgondoltam, utána válaszoltam:

„A németek lőttek 18 gólt, hét gólt rámoltak annak a Brazíliának, akit végső esélyesként tartottak számon. Az argentinok az egyenes kieséses szakaszban jószerivel nem nyertek meccset, csak továbbcsorogtak tizenegyesekkel. Higuain három 150%-os ziccert hagyott ki, csak ezen a meccsen, de gondolom, ha ők lőttek volna a hosszabbításban egy - természetesen abszolút megérdemelt, nyilván nem talált - gólt, akkor az fair lenne, és örülni kéne neki.”

Válasz nem érkezett, csak csendben néztük a díjátadót. Néztük, ahogy Basti zokog a pályán, ahogy Klose sír vele. Néztük, ahogy Lukas a fiát ölelgeti. Figyeltük, ahogy Schürrle nem hiszi el. Néztük, ahogy Neuer örül, ahogy Götzét ünneplik. És tőlük akarták elvitatni? Éppen tőlük? Ezt annyira... áh, inkább nem minősítem.

A különdíjakról

A FIFA régi jó szokása, hogy minden VB-n kinevez egy legjobb kapust, egy legjobb fiatal játékost, egy legjobb játékost (wtf? a kapus nem játékos? ennyi erővel minden évben kéne az Aranylabda mellé Aranykesztyűt is osztani, ha már az Aranylabdát basznak odaadni kapusnak vagy védőnek... na, miiiindegy...). Az vitathatatlan kérdés volt, hogy a legjobb kapus díjat Neuernek kell kapnia, mert... Komolyan, ha látott bárki akár egyetlen egy német meccset ezen a VB-n, az tudja. 

De az, hogy vigaszdíjnak odaadták Messinek azt az átkozott aranylabdát, ez már tényleg nevetséges, és Blatter fejét be tudtam volna verni a kibaszott díjával. Mert mit tett ő? Meg miért is nem tud veszíteni? Miért kell ápolgatni a lelkét? A sportban benne van a vereség. Vagy nyersz, vagy elbuksz. Viselje. A németek éveken keresztül végig mindig elbuktak, de bátran állíthatjuk, hogy megdolgoztak a sikerért. És amikor olyan jelöltek voltak az Aranylabdára, mint Kroos, Müller, Lahm, Hummels vagy Robben, Rodriguez és még Neymar is, akkor megkapja Messi, és én értetlenül állok. Nem tudom felfogni, hogy erre miért van szükség? És itt értünk el a FIFA-hoz.

A leg-képmutatóbb szervezet, azaz Sepp Blatter és bandája

Az hagyján, hogy kiosztanak díjakat, amelyek tulajdonosai kizárólag a Pepi Blatter által kinevezett szűk elit tagjai közül kerülhetnek ki. Szinte mellékes az, hogy egy olyan nevetségesen alacsony színvonalú játékvezetői mezőnyt sikerült kijelölni a FIFA "szakembereinek", aminél néha magyar megye II-ben erősebb bíráskodás folyik. De nem folytatom, mert ez csak a jéghegy csúcsa. 

Blatter rendes ember tulajdonképpen - a futballmeccsek keretein belül ingyen cirkuszt is bemutattat a pályákon. Hogy mire gondolok? Arra, hogy nem telhet el világbajnokság, Európa-bajnokság, Konföderációs Kup, Copa America, Bajnokok Ligája, Európa Liga vagy egy sima bajnoki szezon, óriási "Say no to racism" molinók nélkül. Oké, itt álljunk meg egy percre.

Nekem alapvetően nem azzal van problémám, hogy a rasszizmus ellen kiállnak, mert ez egy tök szuper dolog, és ha valaminek, hát a focinak lenne erre ereje. És akkor nem megyek bele abba, hogy az hagyján, hogy a focisták felolvassák a kezükbe nyomott szöveget, de Hajnal Tomi, mint magyar csapatkapitány, olyan akadozva olvasta fel az elé rakott két bekezdést, aminél egy elsőt végzett kisiskolás folyékonyabban olvas bármit. De miért csak a rasszizmus ellen? A politikai, nemi, vallási, vagy szexuális orientációból fakadó vagy esetleg fogyatékosság miatti diszkrimináció ellen miért nem állnak ki? Miért csak a faji megkülönböztetés van terítéken? Miért az, ami a foci világában a legkevésbé sem okoz problémát? Ezzel, hogy kvázi csak a rasszizmust hirdetik, mint ördögi rossz dolgot, tulajdonképpen diszkriminálják a többi diszkriminatív tevékenységet, tehát például a meleg focisták (vagy akármilyen sportolók, emberek) hátrányos megkülönböztetését teljesen helyénvalónak kezelik. Pedig azt gondolom, ennek kellene a legnagyobb figyelmet élveznie, mert ennek van aktualitása, figyelembe véve az emberi butaságot és homofóbiát - Annyira nevetséges, hogy van olyan edző 2014-ben (!!!), aki képes azt mondani, hogy az ő csapatában nyíltan, felvállaltan meleg focista nem fog játszani. Ez valahol nevetséges, ugyanakkor szomorú is.

És ezzel, jelentem, körbeértünk. Blatter elégedetten mosolyoghat a VIP-páholyból, veregetheti önmaga vállát, mondván, tesznek a közjóért visszaszorítják a rasszizmust, miközben szemet hunynak minden más - sokkal égetőbb és aktuálisabb - probléma felett.

Csak gratulálni tudok nekik. 

Konklúzió a világbajnokságról

A sport része többnyire élvezhető volt, bár hálás köszönetet nyilvánítottam volna abban az esetben, ha a sporik nem fújnak el nagyjából minden második meccset. De a sportteljesítmény rendben volt. A fair-playbe meg most inkább ne menjünk bele, mert elég lenne csak Suarez harapását és Zuniga térdelését felhoznom, és két oldalt kapásból tele tudnék írni. Majd egyszer talán összegyűjtöm az ilyen eseteket, egyelőre legyen elég ennyi. Arról meg, hogy mi van a foci mögött, nos, megint csak nem most tervezek beszélni.

Tehát kedves foci VB, négy év múlva Oroszországban találkozunk ;)

ui.: Már csak 1422 nap ;)