Beköszöntött az október, ezzel pedig tényleg minden
főszezonos sorozat visszatér a képernyőkre, így természetesen nincsen ez
máshogy a CW szuperhős-sorozataival sem. Bár a The Flash-sel elég
ellentmondásos időnként a viszonyunk, és a nyáron kapott trailertől sem vágtam
magamat hanyatt, azért kíváncsian – és reménykedve – vágtam bele az évad
nyitóepizódjába, de azt kell mondjam, az érzéseim továbbra sem változtak. Az
egyik szemem sír, a másik nevet, mert kicsit felfedezni vélem ugyanazt a
mintát, mint az előző évadban, a kapkodást, és az indokolatlan drámát (bár
ebből egyelőre *lekopogom* azért viszonylag kevés van). Az egész rész olyan langyos volt. Mindennek ellenére,
alapvetően nem vagyok negatív, sőt, tulajdonképpen talán bizakodok is. De
vágjunk is bele!
Az előző évadot ott hagytuk ugye abba, hogy Barryt
kézen fogta Nora Allen és egy kiadós, könnyes búcsú után együtt besétáltak a
SpeedForce-ba. A Flash eltűnt tehát, kérdés, mi lesz így Central Cityvel?
Tiszta szerencse, hogy a sorozat korábban gondoskodott utánpótlásról, mert így
Kid Flasht egyből be tudták dobni a mélyvízbe, akik Ciscóval – pardon, Vibe-bal
– egy egészen baró kis crime-fighting duót alkotnak – a napszemcsis szuperlaza,
öltönyös zsaruvá vedlett Joe-val kiegészülve triót. Apropó Joe, ebben a
lazaságban némi Harrison Wells imitálást érzek, de őszintén bízok benne, hogy
nem csak ennyire fogják őt megidézni – már csak azért is, mert Tom Cavanagh
megint végigülte az SDCC-t.
Meg hát persze van nekünk egy Irisunk is, aki a
S.T.A.R. Labsból irányítja az eseményeket – és aki narrálta a rész elejét. És
egyébként ez volt az a pont, ahol ahogy elkezdtek, úgy majdnem ki is kapcsoltam
a részt, mert… Alapvetően van problémám Iris jelenlétével, ezt aki ismer, meg
akivel szoktam beszélgetni a sorozatról, az tudja. Igazából semmi több,
minthogy a történet szempontjából – azon kívül, hogy a főhős love interestje
(igaz szerelme, tök mindegy, hogy hívjuk, a lényegen nem változtat) – nincs
semmi funkciója. Ergo, ha kivennénk a történetből nem változna semmi. Persze,
három-négy részig gyászolnánk, és időnként felemlegetnénk, hogy „Szegény,
Iris”, de magából a történetből nem venne el (technikailag szerintem csak
hozzáadna). Innentől kezdve pedig Iris minden jelentét fölöslegesnek éreztem, így
az indokolatlan, önkéntes főnökösködését is. Azt főleg. Innentől spoilerekkel
folytatom.
Idő közben persze leugrott közénk a rész főellensége
is, aki a Flasht követelte, de iziben, közben pedig Central City lerombolásával
fenyegetőzött. Kiderült, hogy Kid Flash beszél japánul, meg hogy Cisco fél éve
dolgozik azon, hogy hogyan tudnák Barryt visszahozni, amihez segítségül kérte
gyakorlatilag az összes testvérsorozat ilyen téren kompetens személyiségét. De
mégis, hogy teljes legyen a szerkezet, Caitlin segítségére van szükség, akit
meg is talál egy koszos kis kocsmában pultoskodni. Ennél a pontnál éreztem azt,
hogy egyrészt rettentően rohanunk, és mire élvezni kezdtem volna egy jelenetet,
már váltottunk, én meg úgy ültem, hogy „de várj, mi?”. Másrészt pedig, hogy ezt
a Barry nélküli Central Cityt se fogják túl sokáig húzni.
Szóval Iris ellenezte az egész „hozzuk-vissza Barryt”
próbálkozást. Ami előtt nyilván tök értetlenül áll mindenki, mondván miért ne
akarná bárki, hogy az egy ki tudja
milyen helyen (mert senki nem tudja, milyen a Speed Force) tengődő
vőlegényünket megpróbálják visszahozni. De kiderült rövidesen az is, hogy Iris
miért volt ellene. Mert félt, hogyha megpróbálnák, és nem sikerülne, az neki
olyan lenne, mintha még egyszer elvesztené Barryt, és ezt nem akarja. WHAAAT?
Egyrészt, nem csak ő veszítette el Barryt. Másrészt, WHAAAT? Mármint, most
komolyan, akik Iris szövegeit írják gondolkoznak akár csak egy másodpercre is? Vagy tudatosan akarnak
ilyen önző picsát csinálni belőle? Mert akkor egy szavam nincs, tök jó úton
haladnak.
"Well, waking up to Gaga shouldn't seemtoo freaky."
De szerencsére Cisco összeszedi magát, és nem hallgat
Irisra, a csapat élére áll – ahogy fél évvel ez előtt is kellett volna – és
csak azért is beüzemeli a szerkezetet. Látszólag azonban nem történik semmi.
Látszólag, mert egyébként 300 mérfölddel odébb egy teljesen meztelen Barry
Allen kivágtat a SpeedForce-ból, és rövidesen már a Central City rendőrségen
csücsül – és megfejthetetlen ábrákat rajzolgat a falra, és értelmetlenül
motyog, rímekben beszél. És ez nekem kurvára tetszett. Az egész részben
gyakorlatilag a legjobb jelenetek voltak, arról nem beszélve, hogy Grant Gustin
megint megmutathatta, hogy amúgy nem csak énekelni, meg cukin mosolyogni tud,
hanem színészkedni is (ez volt az előző évad egyetlen üde színfoltja,
mellesleg). Szóval visszakaptunk egy bolond Barryt, és nekem már ezerrel
kattogott az agyam, felrémlett előttem az első évad, meg a komplexitása,
teóriák, hogy vajon mitől ilyen, mit jelent, amiket ír, hogyan lehet majd
kizökkenteni őt…
"Stars melting like ice cream, dream, gleam. Nothing seems... Nora shouldn't be here. (...)It's a whole new way of looking at physics. It will change the way that we think about everything, from a single atom, to an entire galaxy. God! Stars so loud. Loud, cloud, proud. Dad and I are both okay. We're gonna be fine. "
És az egész tartott nagyjából tíz percig. És itt az
elsődleges baj nem is az, hogy ilyen hamar lerendezték, mert persze, ez is baj,
mert ez pont olyan indokolatlan rohanás, mint a Flashpoint (ilyenkor érzem azt,
hogy feláldozzák a koherens történetszálat, és a megalapozott személyes,
érzelmi kapcsolatokat, a rövid távú indokolatlan dráma oltárán). A fő probléma
itt azzal van, ahogyan feloldották ezt a helyzetet. Mert ugye annyi történt,
hogy Joe elsuttogta Barrynek, hogy „Iris bajban van”, mire Barrynek elkezdtek
villámok cikázni a szemében, ki tudott törni a cellájából (what?), és az új
ruháját magára kapva (az mondjuk elég király lett) elvágtatott megmenteni
Irist.
Szóval ez körülbelül ugyanaz, minthogy a Once Upon a
Time-ban „Az igaz szerelem csókja minden átkot megtör”. Ezt még ott is csak
nehezen tudtam elfogadni, pedig ott alapvetően mesékről beszélünk, de ott is
úgy éreztem, hogy ez egy kényelmes B/C terv a készítőknek, ha nincs más
ötletük. És itt is ezt érzem, csak hatványozottan. Hogy sokkal egyszerűbb azt
mondani, hogy „Barry kiesik a révületéből, mert Iris bajban van, és hát ő az
igaz szerelme, muszáj megmenteni”,
mint kitalálni bármit értelmeset. És ez mélységesen elszomorít, mert az első
évadban ilyen alibi megoldás szóba se jöhetett. Nem írom még le, mert lehet
megmagyarázzák, de nekem a Ciscoval megejtett pársoros beszélgetésből, meg
abból, hogy Barry nem emlékszik semmire, nagyon az jött le, hogy ez nem lesz
itt hosszan boncolgatva.
A rész végén aztán meglebbentettetek két átívelő
szálat is (amik között amúgy szerintem simán van összefüggés), egyrészt Caitlin
szálát, hogy dolgozott valakiknek, de
már nem akar, és ezért újra előjött belőle Killer Frost, de nagyjából tudja
kontrollálni (?). Másrészt pedig felvetítették a hideg, jeges szobában ücsörgő,
gép testű, ember arcú faszit, aki megalkotta a robot-szamurájt, és aki
feltehetőleg az évad főgonosza lesz.
Összességében egyébként az előző évad fájdalmaihoz
képest aránylag jó rész volt, bár nem az, amire számítottam. Azt gondoltam,
hogy így a SpeedForce-ból való visszatérés után egy megtört, meggyötört Barryt
kapunk, nem újjászületettet. Ez a gondolatom pedig még messzebb szállt a
második rész promóját elnézve. Az gyakorlatilag mint valami rossz vicc. A CGI
most nekem valahogy furának tűnt, viszont a karakterek többsége több, mint
rendben volt. Félelmetes, hogy Cisco mennyire jól működik kábé mindenkivel, és
meglepő módon Wally sem idegesített, sőt egészen kedveltem. Joe überlaza,
Caitlin visszatérésének meg örülök, mint mindig. Irisról meg írtam már sokat.
De a banános kakaóm a végét járja, szóval az értékelés
után már én is zárom soraimat.
A Flash esetében sajnos, vagy nem sajnos, történjen
bármi, mindig az első évad lesz a viszonyítási alap, és ez a langyos nyitórész
sajnos ahhoz képest jócskán alulmaradt. Viszont jobban bejött, mint a Young
Sheldon, szóval kezdésnek legyen egy 10/7.
És bízzunk abban, hogy lesz ez még jobb.
Ti nézitek a The
Flasht? Ha igen, láttátok már az évadnyitót? Mit gondoltok róla?