The Gifted - pilotkritika

Szóval, ahogy az elmondtam a várós sorozataim posztjában is, ha egy sorozat bárhogy köthető az X-menekhez, akkor azt én mindenképp követem – vagy legalábbis igyekszek követni, számon tartom a létezését, így tehát amint rajtolt a The Gifted, bele is néztem, és azt kell mondjam, határozottan tetszett, amit láttam.
Tehát a sztori alapvetően két szálon fut, de több ponton is összeérnek a szálak. Van egyszer egy titokban működő mutáns-szerveződés, ami ellentétben az X-menekkel vagy a Testvériséggel nem valami ellen, vagy valamiért veszi fel a harcot, hanem sokkal inkább azért jöttek létre, hogy a fennálló helyzet komolyságát mérsékeljék, és az igazságtalanul elítélt, vagy a „törvény által” indokolatlanul üldözött mutánsokat segítsék, menekítsék. És ez szerintem egy állati király dolog, és külön jóvá tette a szememben, hogy alapvetően nem a már jól ismert, már-már mainstream karaktereket követjük, hanem gyakorlatilag a „hétköznapi hősöket”. Szóval miközben egy portálokat nyitni képes mutánst mentenek, a Mutant Undreground egyik vezetőjét, Lornát aka Polarist (SPOILER aka Magneto lányát) elkapják, és bebörtönzik.
The X-Men? The Brotherhood? We don't even know if they exist anymore! We're alone and we are getting picked off one-by-one.
Közben a másik oldalon ott van egy átlagos, kertvárosi családunk, két gyerekkel, akikről egy iskolai buli során kiderül, hogy mutánsok – a srácról, a lány az előtt is tudta, csak titkolta. De mivel gyakorlatilag porig rombolják a tornacsarnokot, menekülniük kell az őket üldöző kormány ügynökök elől. Ahhoz azonban, hogy ez sikeres legyen az ügyészként dolgozó apának döntést kell hoznia, hogy a családja, vagy a munkája a fontosabb. A válasz egyértelmű, viszont így attól a Mutant Undergroundtól kell segítséget kérnie, akik ellen néhány nappal korábban dolgozott.
Alapvetően én nyilván kicsit elfogult vagyok, témából adódóan, viszont nem vagyok elvakult. Nyilván látom, hogy a sorozat nem tökéletes, viszont engem abszolút vitt magával a hangulata. Szimpatizáltam a szereplőkkel, shipet, sőt shipeket találtam magamnak, megkedveltem Marcost, Lornát, meg Johnt, meg a másik oldalról Laurent, de főleg Caitlint. Elhittem a problémáikat, és ami még fontosabb, átéreztem a döntési nehézségeket, amikkel szembe kellett nézniük. Ráadásul a főhadiszálláson Johnéknak van egy kutyájuk. (ja, kábé ennyi elég, hogy egy sorozat megnyerjen – kutyák meg jó pasik)
A látványvilág szép, érdekesen vannak megoldva a képességek, viszont szerintem abszolút látványos. Ráadásul a karakterek közti dinamikák is egyre jobban alakulnak - Marcos meg Caitlin állati jól működnek egymás mellett szövetségesként. A történet pedig egyelőre sodor magával. Persze, vannak ötleteim, hogy hova fogunk kilukadni, ugyanakkor felvetett dolgokat (július 15.), amik nagyon kíváncsivá tettek. És az is, hogy minek az eredményeképp jutottak erre az állapotra Amerikában – bár a második rész végéből arra következtetek, rövidesen kiderül.
Szóval nekem annak ellenére, hogy sokan azt mondják, Heroes kopi (nálam ez kimaradt, szóval erről érdemben nem tudok nyilatkozni), nekem állatira bejön, és jóérzéssel ülök le nézni, szóval ez szerintem még hetiben is maradni fog.
Értékelés: 10/7,5

Ti ismeritek a sorozatot? Belenéztetek már? Hogy tetszett?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Call me by your name - kritika

Mostanában magamba injekcióztam egy jó adag kultúrát, úgy néz ki, ismét visszaálltam arra, hogy olvasok, elkezdtem filmeket nézni – amik tú...