A várva
várt sorozatok közül az elsőnek már le is ment a nyitóepizódja, és azt kell
mondjam, sok mindent érzek, csak azt a könnyed jókedvet nem, amire számítottam.
Több szempontból is csalódás volt ez a pilot, nézzük is gyorsan, mik ezek az
okok.
Kezdjük rögtön azzal, hogy ez a sorozat nem szitkom. A pilot alapján legalábbis
semmiképpen nem, számomra nem. Merthogy bár voltak benne aranyos, meg
megmosolyogtató jelenetek, egyetlen egyszer sem éreztem azt, hogy nekem úgy tényleg,
őszintén nevetnem kéne. Persze, ennek részben oka az is, hogy a teaser, ami
nyár eleje-közepe tájékán kijött öt perces volt, és az én minden
várakozássommal ellentétben nem több részt ölelt fel, csak az elsőt. Ergo a
készítők elkövették azt az óriási szarvashibát, hogy egy húszperces
nyitóepizódnak öt percét (tehát a negyedét) – benne amúgy a vállalhatóan jó,
édes és elsőre tényleg vicces és nevettető poénokkal – eldurrogtatták. Ezzel
pedig a pilot gyakorlatilag semmi újdonságot nem tudott hozni. Sem új poént,
sem új karaktert.
Ez persze felveti a kérdést, hogy valóban ennyire
rossz volt-e. A válasz természetesen nem, mert voltak jó – és meglepő – dolgok
a pilotban. Nem elsősorban történetileg, mert ugye azt gyakorlatilag
keresztbe-hosszába megismertük a trailerekből, hanem karakterileg, és színészi
játékban. Én annak ellenére, hogy az előzetes alapján azt gondoltam, Ian
Armitage-t (fiatal Sheldon) kedvelni
fogom, ez a legkevésbé sem sikerült, és lássuk be, elég rossz ómen, ha egy
sorozat főszereplőjét nem kedvelem. Mármint, félre ne értsetek, néha
félelmetesen sheldonos volt, de
egyelőre mégis hiányzott valami. Nem
tudom, még pontosan mi, de bízom benne, hogy rövidesen kiderül. Egyébként
sincsen még semmi veszve, mert a Lucifer is kapott hat epizódot, hogy
meggyőzzön, és sikerült is neki, így innen sem távozom, főleg azért, mert a
másik két Cooper gyerek viszont rendesen belopta magát a szívembe.
Raegan Revord egyszerűen fürdik Missy szerepében.
Szórakoztató és könnyed, és talán az egyetlen szereplő, akinek a szövegein a
részben is tudtam nevetni, nem csak az előzetesben – pedig ezek is szerepeltek
a trailerben. A kiscsaj szerintem egyszerűen ellopta a showt mindenki más elől.
A bátyját, Georgie-t alakító Montana Jordant is kedveltem, és úgy gondolom,
hogy az ő karaktere pedig ha kap egy kis – de nem túl nagy – mélységet, akkor
egészen jó dinamikák alakulhatnak ki a szereplők között. Nagyon bejött az
öltöző jelenet apa-és fia között.
Összességében kicsit langyos lett ez a rész – és itt
zenei albumhoz akartam hasonlítani, de csak olyan jutott eszembe, ami
illetlenség lenne, szóval inkább hagyjuk. Nem volt rossz, de különösebben jó
sem, és fájó az, hogy nagy részét már láttuk korábban. Nem volt szitkom, inkább
mondjuk egy aranyos családi dramedy(?) – nem merem tisztán komédiának hívni,
mert drámára utaló jelek már most vannak. De
mindezek ellenére én továbbra is bizakodva várom a folytatást, főképp, mert
abból csak egy szokásos, húszmásodperces teasert kaptunk, szóval meglepi, hogy
milyen lesz. Ehhez mérten tehát, én megelőlegezett bizalommal adom a pontomat:
Young Sheldon S01E01: 10/6
Ti láttátok már esetleg? Mi a véleményetek
róla?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése