2017/2018 legjobban várt induló sorozatok

Nagyjából minden évben szemezgetek az újonnan kezdő sorozatok közül az őszi időszakban, amiknek egy részét vagy még az indulás előtt elvetem, vagy el is feledkezek róluk, és igen csekély számmal maradnak a végére, amikbe tényleg bele is nézek, azok pedig még kevesebben, amikkel a végéig maradok is. Ebben az évben lényegesen nagyobbat merítek, mint eddig – ennek eredményét láthatjátok lentebb. Azon ősszel induló sorozatokról írok néhány szót, amiket legalább egy pilot erejéig mindenképp be akarok próbálni. [a sorrend tök random, ahogy éppen eszembe jutottak a sorozatok.]

Young Sheldon (CBS)

Az összes közül a legvárósabb a CBS induló szitkomja, a The Big Bang Theory spinoffja a Young Sheldon. Nyilván hozzájátszik a tényhez, hogy nagyon szeretem a TBBT-t, de maga a koncepció is tetszik, Jim Parsons narrálja, és az előzetes alapján is jónak tűnik – aranyosnak, viccesnek és sheldonosnak. Ráadásul az előzetes zenéi is ott vannak. És szintén a teaser alapján, azt gondolom, jól választottak a fiatal Sheldon szerepére.

A sorozat szeptember 25.-én indul, ennek van az összes közül a legközelebbi dátuma, úgyhogy rövidesen kiderül, jók-e a megérzéseim. Nem sok szitkomot nézek – ez egészen konkrétan kettőbe fér bele –, szóval tényleg nagyon jónak kell lennie, és minőségben meg kell hogy üsse az „anyasorozat” szintjéz.. (A trailer első és második része.)

S.W.A.T. (CBS)

A sorozat szintén a CBS nevéhez köthető – ne aggódjatok, nem csak CBS sorozatokkal fogok jönni. A november másodikán rajtoló bűnügyi dráma helyszíne Los Angeles, ahol egy helyi születésű és kiképzésű S.W.A.T hadnagyot (Shemar Moore) kineveznek egy egység élére, miután a volt vezető véletlenül lelő egy fiút. A promo és az ismertető alapján a sztori fő vonala az lesz, ahogyan Moore karakter egyensúlyozik a szakmai kötelezettségei, illetve a szülőhelyéhez való hűsége között, és próbál mindent másképp, de jól csinálni.

Itt le kell szögeznem, hogy nem annyira az alapkoncepció fogott meg, bár egyébként lehet, hogy pont ezért fog meglepetést okozni. A fő ok, amiért ez a sorozat felkerült a listámra, az nem más, mint maga Shemar Moore, aki a Criminal MIndsban az egyik kedvenc karakterem volt, és borús, magányos éjszakákon a szívem még mindig felsír a karaktere után – mondjuk nem annyira, mint Thomas Gibson után.

Szóval egy pilot mindenképp játszik – és ez igazából nálam azt jelenti általában, hogy olyan három-négy részt bepróbálok. Nagyon trének kell lennie valaminek ahhoz, hogy egy 40 perces első rész után kaszát kapjon. Tehát a S.W.A.T. november 2.-án startol, és kiderül, Moore-nak jót tett-e a váltás a BAU-tól a S.W.A.T-hoz. (A sorozat first lookja)

The Resident (FOX)

Egy kórházas sorozat, amit nem csak azért várok, mert már a House is kínosan rég volt, nem hogy a Vészhelyzet, és szomjazik a lelkem valami ilyenre, és tulajdonképpen már azon gondolkoztam, hogy elkezdem elölről az E.R.-t. Ennél a sorozatnál maga az alapkoncepció fogott meg. Az elmúlt években ugyanis egyetlen kórház sorozatot próbáltam be, a Saving Hope-ot, de az annyira gyengére sikerült, hogy Daniel Gillies se tudott megtartani nála.

Itt viszont más a szitu, merthogy a FOX ismertetője alapján egy idealista elsőéves rezidenst kapunk a középpontba, aki az első napját kezdi a kórházban, egy makacs, ránézésre kissé arrogáns, de zseniális végzős rezidens felügyelete alatt, aki lerántja a leplet mindenről, ami jó és rossz a modern orvoslásban.

Nekem a trailer alapján abszolút bejövős, és ez lenne a legvárósabb, hogyha nem midseason lenne. Nagyon szomorú volt egyébként azzal szembesülnöm, hogy 2018. elejéig kell várjak rá, viszont akkor mindenképpen az abszolút élvonalban lesz. Egy sorozat, ami bemutatja, hogy az orvoslás is csak üzlet? Jöhet akármikor, csak jöjjön már minél előbb. (A sorozat előzetese)

Valor (The CW)

A CW sorozata egy különleges helikopteres katonai egységről szól, akik nemzetközi és hazai küldetéseken vesznek részt, és ezek közül az egyik nem úgy sikerül, ahogy tervezték. Erről a küldetésről flashbackekkel is operál, és szó van benne rengeteg titokról, legyenek azok kormányzati, katonai vagy személyes titkok, a katonai fegyelem és a személyes vágyakozás határairól, az egység első női pilótájáról. Összességében, mint alapkoncepció nekem elég ahhoz, hogy egy pilotot nézzek belőle, hátha kisül belőle valami jó.

Egyébként gyakorlatilag teljesen idegen a csatorna többi sorozatától, és szerintem korosztályban sem azt célozza, amit az összes többi szériája, de éppen ezért is akarom bepróbálni. Arról nem beszélve, hogy Matt Barrt én azóta imádom, hogy a One Tree Hillben eljátszotta Peyton pszichopata kamu féltestvérét. Szóval úgy, mint ahogy a S.W.A.T-nál Shemar Moore miatt, itt Matt Barr miatt mindenképp elfogyasztok majd egy első részt, ami október 9.-én érkezik. (Az első betekintés)

Dynasty (The CW)

A CW másik olyan sorozata, amire nagyon kíváncsi vagyok, bár egyelőre a gulity pleasure kategóriában őrizgetem. Szóval ez az, ami klasszikusan szappanopera, irdatlanul sok drámával, és kavarással, de mondhat bárki bármit, én ezeket szeretem – még ha nem is mindig ismerem be.

De azt kell mondjam amúgy, hogy elvárások nélkül, a maga műfajában lehet egészen jó (szigorúan gulity pleasure-ön belül maradva), mert egyébként a CW-nek ez fekszik. És az utóbbi időkben több olyan sorozat is volt (köztük CW-sok is), amiket elkezdtem gulity pleasure-ként és rendesen nézős, izgulós sorozatokká nőtték ki magukat, tehát a lehetőség a Dynasty előtt is adva van, és október 11.-én meglátjuk, mit hoznak ki ebből a lehetőségből. (A sorozat trailere)

The Gifted (FOX)

Szintén egy FOX-os sorozatról van szó, amivel kapcsolatban nekem óriási bizodalmam és reménységeim vannak. Az X-menek (Batman után) a valaha volt kedvenc képregényhőseim, így számomra gyakorlatilag az, hogy mutánsokról szóló sorozat, már önmagában egy erős érv arra, hogy legalább belenézzek (a Legion az indulása óta várakozik, lassan elérek oda, hogy sorra is kerüljön).

Az alapsztori az, hogy egy külvárosi család hétköznapi életét megrengeti az, mikor rájönnek, hogy a gyerekeiknek mutáns képességeik vannak. Arra kényszerülnek, hogy meneküljenek a kormány rosszindulata elől, így a túlélés érdekében csatlakoznak egy földalatti mutáns-hálózathoz, hogy a túlélés érdekében felvegyük a harcot.

Szóval hagyján, hogy már a mutánsos téma, az alapkoncepció és a trailer is felkeltette az érdeklődésemet, de ehhez, hozzájön az, hogy az a Bryan Singer rendezi, aki az egész X-men filmes széria alapjait lefektette – és te jó isten, még hogy! És mondhat bárki bármit, azt elismerem, és belátom, hogy az Apocalypse mocsok gyenge lett (bár ez a jelenet nálam mindent vitt), de a Days of Future Past szerintem remek volt. És rajta kívül is tele van a stáb olyanokkal, akik vagy az X-men franchise-ban dolgoztak már korábban, vagy csak szimplán Marveles sorozatokon.

Október 2.-án indulunk, és meglátjuk, kell-e csalódnom Singerben. (A sorozat Comic Conos előzetese)

Nektek van olyan induló sorozat, amit vártok? Esetleg ezek közül az egyik, vagy valami teljesen más? Írjátok meg odalent kommentben!

Life is Strange: Before the Storm [spoilermentes]

Forrás: ShazyArt

Amióta nyáron bejelentették, hogy a Life is Strange-nek lesz második része – igazából egy előzmény –, én azóta rá voltam pörögve, és veszettül vártam. Ennek rendje és módja szerint, amint elérhetővé vált a Life is Strange: Before the storm, én be is szereztem, és az első epizódot sikeresen végig is játszottam. Erről írok a következőkben, egyelőre spoilermentesen, és majd egy későbbi posztban részletesen, spoilerekkel. De még mielőtt belevágnánk, pár szót magáról a Life is Strange-ről.

Legelőször is, aki esetleg soha nem hallott volna még róla, a Life is Strange a Dontnod Entertainment által fejlesztett, döntés alapú kaland játék, ami 2015-ben jelent meg. Ez azt jelenti, hogy a játék közben neked kell eldöntened – megadott lehetőségek közül –, hogy a karaktered bizonyos helyzetekben hogy reagáljon, vagy mit mondjon. És ezen döntések alapján értelemszerűen többféle végkifejlete lehet a játéknak.

Az első részt még egy barátnőm gépén játszottam végig, és teljesen magával ragadott a játék. Nagyon sokan – nagyjából húszpercnyi játék után – lehúzták azzal, hogy tinilány-szimulátor, meg hogy nagy kaland, csak egy kamaszlányt kell elirányítgatni benne. És ez részben igaz, de közben meg annyira nem, hogy az szinte ordít.

Szóval az eredeti Life is Strange-ben egy eltűnt lány után nyomozunk, és franc se tudja, hogyan, de szerzünk egy képességet, amivel vissza tudjuk tekerni az időt. Összeszedjük a rég elveszettnek hitt legjobb barátunkat, és közben rájövünk, hogy amúgy senkiben sem bízhatunk, és a végén a két dolog közül, amiért az egész játék során küzdöttünk az egyiket fel kell áldozzuk. És persze végig számolnunk kell a meghozott döntéseink következményeivel, és hát maradjunk annyiban, hogy nem véletlenül szerepel a játékban rengeteg helyen pillangó. (Pillangóhatás, ugyebár). Dióhéjban ennyi, viszont a Life is Strange ennél lényegesen több.

Mert lehet, hogy a cselekményszála ennyi, de vegyük szépen sorra, hogy mi minden húzódik meg emögött. Korrupció (befolyásos szülő gyereke azt csinál, amit akar), nem kívánt terhesség és abortusz, öngyilkosság/öngyilkossági kísérlet (kinek hogy sikerül), bedrogozott lányok, egy vélt, vagy valós tanár-diák viszony… tényleg szükséges folytatnom? Mindemellett nem tudom szó nélkül hagyni azt, hogy ebben a játékban nincs fekete meg fehér, és tényleg mindenki a saját értékrendje szerint bírálhatja a karaktereket. Van benne például olyan szereplő, aki szerintem a legnagyobb áldozata a történéseknek, mások szerint meg ő a legnagyobb mocsok. Szóval a játék jól építi fel a karaktereit, és meghagyja mindenki számára a lehetőséget, hogy maga alkosson értékítéletet róluk.

A Before the stormban, noha fejlesztő váltás történt, és átkerült a Deck Nine-hoz, minőségben abszolút azt kapjuk, amit az eredeti játékban megszokhattunk. A látvány maga meseszép, nem fotorealisztikus, de hát ennél a franchise-nál sosem ez volt az értékmérő szempont. A zenei világa akárcsak az első résznél itt is magával ragadó, sőt, még azt mondanám, jobban. Konkrétan a játék még el se indult, de a main menu zenéjét már le is töltöttem. A koncertes zene, amit Chloe a szobájában hallgat, a vonatos zene…

Ahogy haladunk előre a játék során egyszerre tölt el jó, és egy kicsit furcsa érzés, ahogyan a már jól ismert szereplőket figyelem, csak épp három évvel korábban. Furcsa látni, hogy ki milyen szerepet töltött be például a Blackwell életében, mert a többségre igaz, hogy nagyon mást, mint az eredeti játékban. Nathan, Dana, Victoria, de megjelenik nyilván David is, aki azért be kell látni, szintén tesz azért, hogy olyan legyen a viszonyuk Chloéval, amilyen. Illetve, az én egyik személyes kedvencem Frank is, és bár a csávó gyakorlatilag az egész első rész alatt be van állva, szerintem óriási forma, és én őt már a Life is Strange alatt is imádtam.

És hát persze ott van nekünk Rachel Amber, akit megismerhetünk végre személyesen, bár Chloé szemén keresztül, de már nem csak az elmondása alapján, és atyaég, Rachel tényleg olyan, amilyennek a Life is Strange-ben elmondták. Mindennek a közepe, mindennek a szíve, mindenkivel kedves, sugárzó személyiség, akiről totál el tudom hinni, hogy ő a Blackwell reménysége, és hogy mindenki szereti.

És én amúgy Chloét is sokkal-sokkal jobban szeretem itt, mint az eredeti játékban. Sőt, továbbmegyek, Chloét irányítani sokkal mókásabb, mint Maxet volt. Imádom, hogy meghagyták Chloé szarkasztikus humorát, amivel tulajdonképpen magát védi. És nagyon-nagyon tetszett, hogy a napló dolgot úgy oldották meg, hogy Chloé soha el nem küldött leveleket ír Maxnek. Mert hát lássuk be, Chloé nem az a tipikus naplóíró művészlány. Apropó művész, én nagyon kíváncsi lennék, hogy Chloé mint mi jár a Blackwellbe. Mert ugye az tiszta sor, hogy Max, Victoria, meg Nate fotósok, Rachel és Dana drámások. És oké, hogy tudományos és művész suli, de Chloé kémiából is bukdácsol, szóval engem ez érdekelne.

És hogyha már Chloé-nál tartunk, baromira tetszik az ő „super-skillje”, a „Backtalk”, azaz Visszapofázás. Max estében vissza tudtuk tekerni az időt, és kíváncsi voltam, milyen feature lesz ebben a játékban, és kellemes meglepetésként ért, ugyanakkor ki sem találhattak volna mást, ami jobban passzolna Chloéhoz. Tetszik, hogy a kihívások sikeressége alapján juthatunk előbbre a játékban, és érdeklődve várom, hogy kikkel kell majd még összeszólalkoznunk a játék során. És egyébként furcsán többet időzök a döntéseknél, mint az eredeti játékban. Ott ugye megvolt a lehetőségem, hogy ha valami szarul sül el, visszatekerjem az időt. Itt viszont nincs, úgyhogy muszáj alaposan átgondolni a dolgokat.

Nyilván egyébként elég erősen determinált a játék, és dönthetsz bárhogyan, annyira durván nem fogod tudni befolyásolni az eseményeket, mert ugye mivel előzményjátékról van szó, vannak dolgok, amiknek be kell következniük. Ennek ellenére én roppant kíváncsian várom, hogy a második, illetve harmadik részben hová fogunk eljutni – ezekről ugye gyakorlatilag még semmit nem tudunk. Én egészen biztos vagyok benne, hogy sokat fogjuk látni Franket, hogy fontos szerepe lesz Nathannek (Legalábbis remélem. Egyébként, *Life is Strange spoilerek* én arról is megnéznék egy előzmény játékot – tudom, beteg az agyam, de gondoljátok végig –, hogy Jefferson hogyan hálózta be Nate-et [szerintem nem volt túl nehéz dolga], és hogy aztán hogyan tartotta maga mellett. Mert sajnos nem gondolnám, hogy erre most itt ki fogunk térni.), és hát bízok benne, hogy „Szexi Tanárbácsi” is előkerül majd.

Összességében én nagyon-nagyon élveztem azt a nagyjából három, három és fél órát, míg a Before the stormmal játszottam – azért ilyen sok, mert jóóó alaposan végignézegettem mindent, és még így se találtam meg minden lehetőséget (ezekről a spoileres posztban részletesebben). Teljesen visszajött a hangulat, a grafika szép, a zenék hangulatosak, chillesek, a karakterek ismerősek, de mégis kicsit újak, és a cselekményszál is érdekesnek ígérkezik, főképp az utolsó néhány percet elnézve. Meg hát a pár másodperces teasert a legvégén, de ezekről részletesen tényleg a spoileres posztban írok majd.

Most már csak annyi, mielőtt lezárnám a bejegyzést, hogy a Before the stormot bátran ajánlom bárkinek, aki pár órányi kikapcsolódásra vágyik, még úgy is, hogy esetleg nem ismerni az előző játékot, és nem játszott vele. Bizonyos szempontból még akár jobb is lehet kronológiában játszani, hiszen nem tudod, hogy hova kell eljutnod, és nincsen már egy előre meglévő véleményed a szereplőkről, teljesen tiszta lappal tudsz indulni.

Szóval játékra fel mindenkinek, és a napokban – szerintem hétvége fele – érkezik majd a spoileres poszt, ahol részletesebben kitérek a karakterekre, a cselekményekre, és bemutatom, hogy én hogyan döntöttem a fontosabb lehetőségeknél. 

8 érv a Harry Potter franchise építése mellett

Ha az ember lánya franchise-t akar építeni, akkor ahhoz keresve sem találna jobb alapanyagot a Harry Potter univerzumnál, mégis úgy érzem néha, hogy maga Rowling sincs tisztában azzal, hogy mekkora kihagyott ziccer az, hogy nem lovagolja meg masszívan az immáron két évtizede tartó hype-hullámot. Elárulom, óriási. Mert a Harry Potterre amióta létezik, van kereslet, és amíg a világ világ, lesz is. És mivel egy kiépített, gondosan felépített világról van szó, tökéletesen alkalmas lenne arra, hogy franchise legyen. Olyan igazi nagy. Egymásba átlógó, egymással összefüggő sorozatokkal, képregényekkel, képregényekből készült filmekkel. Ebben a mai bejegyzésben 8 olyan történetszálat, alapötletet gyűjtök, amik szinte sírnak azért, hogy sorozat készüljön belőlük. Mert bár van egy hat részesre tervezett Fantastic Beasts sorozatunk, de ez édeskevés mindahhoz képest, ami lehetne.

8 érv a Harry Potter franchise építése mellett

Avagy sorozatok, amikre szükséged van, csak még te sem tudsz róla

1. The Founders (Az alapítók)

Egyrészt szerintem állati menő lenne, már csak a cím is, másrészt mögötte a tartalom. A sztorit felületesen mindenki ismeri, aki olvasta a könyveket, de nem sokkal érdekesebb lenne, ha jobban a dolgok mélyére áshatnánk? Ha megismernénk, milyen volt Mardekár fiatalon? Ha tényleg végigkövethetnénk, hogy mi történt Helénával és a Véres Báróval, és látnánk, hogy hogyan csinálta Malazár a Titkok kamráját. Meg mellesleg, varázsvilág a korai középkor vége felé? Jöhet akármikor.

A BBC és az HBO ilyen alapanyagokból szokott ordító kasszasikereket csinálni, szóval elő a legjobb rendezőket, meg a kosztümöket és kezdjük meg a castingot, első körben egy 12 részes első évadhoz. Bő 50 perces epizódokkal.

2. The most powerful dark wizard of all time (Mindenidők leghatalmasabb sötét mágusa)

A cím meglehet kicsit hosszú, de engedélyt adok a formázásra, ugyanakkor… Amióta először végigolvastam a Harry Potter könyveket – ami lássuk be, nem ma volt –, sír a lelkem egy sorozatért, ami valahol ott veszi fel a fonalat, hogy Tom Riddle elvégzi a Roxfortot, és 1980 júliusáig tart, amikor is Godric’s Hollowban visszacsapódik rá a saját átka. Visszaemlékezve a fiatalkorára, miközben a Borgin & Burkes-nál dolgozik, aztán ahogy sorra veszi a horcruxokat, maga köré gyűjti a halálfalóit…

Mellesleg ezt a sztorit én képregényben is baromira szívesen viszontlátnám, olyan DC-sen komor módon. (Csak az ég áldja meg őket, filmet nem csináljanak belőle. Mármint a DC…) Én amúgy ezt olyan Hannibalosan az nbc-n tudnám elképzelni – bár a Hannibal is azért kapta a kaszát, mert nem illett a csatornához, ANYWAY…. Szintén egyébként 12 részes évadokkal, részenként 50 perces játékidővel.

3. Among the walls of Durmstrang (A Durmstrang falai között)

Egyrészt, a suli valahol Norvégiában van, erdővel és tavakkal körülvéve szóval ez önmagában csak nagyon szép lehet látványban. Plusz szerintem nagyon sok bemutatandó van egy iskolában, ahol Grindelwald tanult, és ahol még mindig él a szokás, hogy mugliszületésűeket nem vesznek fel. Izgi és akciódús sztori lehetne belőle. Nem beszélve arról, hogy az izgi történet mellett milyen ideológiai, és politikai szempontokat lehetne mérlegre helyezni benne. Vevő lennék rá akármikor.

Szintén a 12 részes évad, 50 perces részekkel formulát támogatnám.

4. The Marauders (A Tekergők)

Nyilván nem csak róluk szólna, sőt! Tippre kábé Lucius Malfoyék is akkoriban jártak oda (szóval meglenne a kötelező Malfoy adagom, amit az előző háromból kénytelen voltam kihagyni), meg hát ugye Sirius tesója is. És én nagyon szeretném azt, hogy mondjuk Regulus legyen a főszereplője. Merthogy szerintem kellően érdekes és kellően feketebárány ahhoz, hogy érdekes főszereplő váljon belőle. Arról nem beszélve, hogy szerintem James Potteréken – minden rosszindulat nélkül – de tökéletesen be lehetne mutatni, hogy adott esetben a Mardekárosok mennyire látják nagyképűnek a Griffendéleseket. Mert azt ugye tudjuk, hogy Harryék szemszögéből a Mardekár nem más, mint az öntelt pojácák gyűjtőhelye. Oké, oké, abbahagyom, csak hagyjuk el a sztereotípiákat, hogy minden Mardekáros gonosz.

Főképp azért támogatnám egyébként Regulus főszereplését, mert akkor Sirius is előtérbe kerülhetne, meg remélhetőleg Remus is, aminek nagyon-nagyon örülnék, mert nekem a Tekergők közül ők ketten a lieblingjeim.

És mellesleg ez egy csudajó gimis-szerű sztori lenne, iszonyatosan széles célközönséggel, mert úgy nagyjából tizenkettő és harmincöt között be lehetne vele találni, ha jó oldalról ragadják meg. És nem hittem volna, hogy valaha ilyet fogok mondani, de egy olyasmi mentalitással, mint a The Vampire Diaries első 3 évada volt, a CW csodát tudna tenni vele. 22 részes évadokkal, 40 perces részekkel.

5. The Next Generation (A következő generáció)

Oké, nyilván, ha volt múlt, kell legyen jövő is. Merthogy én nem vagyok hajlandó a The Cursed Childot elfogadni kánonnak. Szóval dobhatnának egy formátumban az előzőhöz hasonlatos sorozatot, drámával, meg tiltott szerelemmel, meg abszolút iskolás tematikával – és sokkal kevésbé lenne predesztinált a karakterek sorsa, mert míg mind tudjuk, hogy az összes Tekergő meghal Harry nagykorúsága előtt (da?), fogalmunk sincs arról, hogy Teddy Lupin vagy Scorpius Malfoy hány évig fog élni.

És mellesleg annyi rajongói headcanon van a karakterek jelleméről, amik sokkalta kidolgozottabban, mint a The Cursed Child, ami bár nem rossz, de lássuk be, azért nem az igazi. Szóval jöhet a The Marauders párja, szintén a CW-n.

6. Triwizard Tournament (Trimágus Tusa)

Szóval a sorozat alaptematikáját én úgy képzelném el, hogy 3 évad, mind mondjuk 4 részes, de másfél órás részekkel – lásd, BBC Sherlock. És a 3 évad mindegyike alatt egy másik suli rendezésében látjuk a Trimágus Tusát. Látunk egy Durmstrangosat – esetleg a Durmstrang sorozatból megismert néhány mellékszereplővel, egy Beauxbatons-ost, meg persze egy Roxfortit, amiben a tanárokon kívül egyetlen embert sem ismerünk. De tényleg, senkit. Nem kellenek Potterek meg Weaslyk, ide még Malfoyok se. Csak… egy tisztességesen végigversenyzett Trimágus Tusa. Egy Beauxbatons-os helyeske spanyol fiúval, mondjuk..

7. Quiddich with all heart (Tiszta szívvel Kviddics!)

Nyilván a cím nem maradhatna, de hé, én imádnék egy sorozatot a kviddicsről. Csak képzeljétek el, lenne egy főszereplőnk, egy profi játékosunk egy profi csapatban. Soron követhetnénk az edzéseket, meccseket, a játékosok egymás közti rivalizálását, és terrrmészetesen beleszőném valahogy a Kviddics világkupát is.

Megintcsak ismeretlen szereplőkkel, mondjuk Amerikában, mondjuk egy Ilvermonyban tanult játékost a középpontba állítva. Vagy Castelobruxoban is tanulhatott, ott még szebb a táj, és tippre az Ilvermonyt úgyis megismerjük valamennyire a Fantastic Beastsből.

8. Ministry Life (Élet a Minisztériumban)

Egy pofonegyszerű szitkom pár ambiciózus és kevésbé ambiciózus minisztériumi hivatalnok életét néha kissé szarkasztikusan bemutatva. Egy olyan szitkom, amit én is szívesen néznék, rövidke 20 perces részekkel, 22-es évadokkal, rengeteg nevetéssel, de alánevetés nélkül. Imádnám.