Aranylabda, 2015

Noha a díjátadó már régebben lezajlott, a suli meg a vizsgák miatt nem volt időm és alkalmam arra, hogy írjak róla. Meg őszintén szólva nem is nagyon érdekelt az egész végkimenetele, mert a top3 focista között ott állt három olyan ember, akikhez leginkább semleges vagy negatív érzések fűznek. Olyan emberek, akik persze jó futballisták, de továbbra sem csapatjátékosok, továbbra is csatárok, világsztárok állnak ott, de ez továbbra sem helyes.
A FIFA a legkorruptabb szervezet, ami a világon valaha volt, ez nagyjából olyan tény, mint hogy az ég kék, és bár mindig is sejtettük ezt, Blatter bukása óta tudjuk is. Az, ami a szövetség háza tájékán megy évek óta, a vicc kategóriát súrolja, amiknek miértjeibe nem akarok mélyen belemenni, de csak említés szintjén néhány a bűnök közül: a nevetséges propagandakampány a rasszizmus ellen, a katari VB, a tény, hogy olyan bírók kerülnek ki világversenyekre, akik példátlan szakmaiatlansággal vezetik a meccseket és hát a legjobb, legviccesebb része, hogy a FIFA kampányt indított a korrupció ellen. (videó itt) Egyenjogúságról beszél, meg arról, hogy ha a szövetség és az országok összefognak, egyenlővé tehetik a futballt. Azt a futballt, amiben a szálakat ki mozgatja? Na, ki? Úgy van, a FIFA. Vissza a kályhához, soha véget nem érő körforgás, és megintcsak elmondhatják magukról, hogy tettek a közjóért.
Nem szeretem tehát a FIFÁt, bár azt hiszem, ezt már tudjátok. Az indokaim között ott van az is, hogy csináltak a labdarúgás legnagyobb presztízsű díjából, ami nagyjából a foci Oscarjával ért fel, egy nevetséges játékot, aminek már semmi tétje, semmi súlya nincs, mert vannak emberek, akik egyszerűen nem-kaphatják-meg. Hiába tesznek meg mindent, hiába teljesítenek kiválóan, hiába dolgoznak erőn felül, hiába van egyenjogúság, és hiába gyilkoljuk a korrupciót nekik valahogy akkor se sikerül odajutni a terülj-terülj asztalkámhoz, mert az ám csak a kiváltságosoknak jár. Spanyol bajnokságban játszol? Csatár vagy? Milliós nagyságrendben adnak el habfehér mezt a neveddel? Bár fogalmad sincs arról, mit jelent a Barcában játszani, de azért ott vagy, idiótán vigyorogva? Te vagy a tökéletes jelölt! Várunk szeretettel, lesz kaviár, lazac, szarvasgomba, libamáj meg '61-es Dom Perignon. És csak hogy ne mondhassák ránk, hogy igazságtalanok vagyunk, dobunk csontot a kutyáknak, alamizsnát a pórnépnek (lásd Neuer bekerülhetett németként az év csapatában).
Szánalmas az, hogy a pályán meghalni képtelen, mihaszna, magamutogató színészek kapják az Aranylabdát, mitöbb, csak ők kaphatják. Csak csatárok, csak olyanok, akik a Primera Divisiónban játszanak. És nem azért, mert máshol nincs kiváló teljesítmény, jó játékos, vagy szép foci. Nem. Azért van ez, mert ennyi év után még mindig azzal a buta, egyszerű sztereotip szembeállítással lehet a legtöbb újságot eladni, hogy Messi vagy Rolando. És ez túl azon, hogy nevetséges, valahol mélyen el is szomorít, mert azt mutatja, hogy a sportújságírás, és a sportújságok olvasói is lesüllyedtek arra az óvodás szintre, amire a FIFA is. Ahol a FIFA mindig is volt.
Szóval ezen apropóból, idén nem lesz ballon d'orka, idén nem lesz semmi, egyetlen egy díjat, egy emlékplakettet szeretnék csak átnyújtani kollektíven a FIFA-nak, a következő üzenettel:
Kedves Fédération Internationale de Football Association!
Gratulálok. Sikerült a világ legtöbbek által szeretett sportágát, és annak rajongóit és minden értékét lerángatnod a saját szintedre. Megvalósult az, amiért éveken át keményen dolgoztál, megveregetheted a vállad, megpihenhetsz, ügyes voltál. Nyugodjon békében a tisztesség és a foci.
Ámen.

Call me by your name - kritika

Mostanában magamba injekcióztam egy jó adag kultúrát, úgy néz ki, ismét visszaálltam arra, hogy olvasok, elkezdtem filmeket nézni – amik tú...