Eredetileg ezt a bejegyzést még
nyáron terveztem hozni, az unaloműzős bejegyzés folytatásaként, de ez végül
elmaradt. Tekintsük mégis annak a folytatásának, és a közeljövőben hozok majd
egy rövidke bejegyzést egy követező sorozatról - ennek kiléte egyelőre legyen
titok. De akkor lássunk is neki, a kis sorozatunk második része nem annyira
csak nyári, mert azt hiszem a maga 187 epizódjával a sorozatunk egy kicsit több
időt igényel. Ugyanakkor bárkinek meleg szívvel tudom ajánlani nyárra is, mert
tökéletes társaság egy pohár jeges limonádéhoz, vagy egy doboz fagyihoz. És
iskola mellé, is remek kikapcsolódás. Fáradt suli utáni estéken remek társ tud
lenni.
A mai sorozatunk nem más, mint a
borzasztó, és tragikus módon Tuti
gimi címre fordított One Tree Hill. A magyar cím már
csak azért is vicces, mert a sorozat 9 évadából csupán az első 4 játszódik a
gimiben, a többinek még csak köze sincsen hozzá. Ha már így rögvest a címénél
fogtam meg a történetet, akkor kezdjünk is ezzel. A magyar cím nem csak azért
pontatlan, mert a sorozat nagy része nem erről szól, hanem azért is - és főleg
ezért -, mert elveszi azt a mélyebb jelentést, amit az eredeti, angol cím
magában hordoz. Azt, ami tulajdonképpen az egész sorozatnak a mondandója, amit
a 9 teljes évad alatt sugároz - mehetsz
bárhova, megélheted az álmaid, de csak egy Tree Hill van a világon, és ez a
hely az otthonod. És ez
szerintem egyrészről egy rendkívül szép gondolat, másrészről pedig magasan
túlmegy azon, hogy szinte mindenki, aki csak hallomásból ismeri a szériát, egy
vállvonás mellett legyint egyet, hogy "Ugyan, ez is csak egy a sok
tinidráma közül!". Nem, nem az.
